A véletlenek. Ismerős megosztott egy fotót az Fb-n. Három mackó bűbájos együttesét ábrázolta... szoborba mintázva, persze. Úgy emlékezett, a veszprémi állatkertben készült a fénykép, de több éve. Aztán azt hiszem, elbizonytalanodott.
Én viszont megindultam (fejben, a pandémia fogságában). Ismerősek voltak a mackók, vagyis a Kt adatbázisában kerestem. Rövid úton egyértelművé vált az alkotó, de nála veszprémi macikat semmilyen könyv, vagy adattár nem ismert. Gyönyörködtem az itt már meglévőkben és irigykedtem. Ilyen már nem adatik egy magamfajta "kezdőnek". Hiszen még csak 11 év...
És mégis! Összevetve leírásokat, felsorolásokat és fotókat, kiderült, hogy Lábatlanban mackók rejtőzködnek, akiket még nem cserkészett be senki. Amikor enyhült a fogság, levelet írtam és pozitív válasz érkezett. A mackók meg vannak, a lábatlani (egyik) óvoda kedvencei. "Tiszteletükre" hívják az intézményt Micimackó óvodának :) A háttér: az egykori Cementgyár által alapított óvodáról, annak kertjéről van szó, ezt a helyet jelöli a KMML cikke.^[1]
Szőllősi Endre szavait idézi a második könyv: "Megvert a sors, szobrász lettem. Szenvedély, szenvedés megszülni a szobrokat. Átmenet – ha csúfolón, csúfondárosan mondom is – a létbizonytalanságból az "öröklétbe"". A könyv megírására a szobrász halála után rövid idővel került sor. Frank János célja az állatszobrász skatulyába szorított művész valós alakjának bemutatása.^[2]
Azért , a "sokoldalú, de mégis egységes művészi munkásság" egy darabjaként mégis egy mackó-szobor áll előttünk. És még mindig kicsit szakszerűen: "A "mackószobrásznak" szinte emblémája lett a medveábrázolás. Mackóit több változatban, több méretben is megmintázta. Mi sem alkalmasabb szobrászati alanynak, mint ez az állat, melynek teste annyiféle lehetőséget ad tömbök logikus halmozására, s ezeket Szőllősi teljes mértékben ki tudta használni."
Szubjektíven: csuda érzés volt találkozni a mackószobrok eddig bujkáló példányával. Az elrettentő hőség ellenére – természetesen délidőben –, boldogan vettem az akadályokat, a szervezést, az átszállást, a kaptatót az óvoda felé. Az engedély előzetesen meg volt, nyílt az ajtó és láthattam az előtéren keresztül, már a kifelé vezető ajtótól, a kert ékességét a mackókat.
Tulajdonképpen egyben egy anya és gyermeke szobor is. A nagy anyamackó gondosan figyel bocsára, nem engedi, maga előtt tartja. A kicsi egy labdával játszik. Vagy mi is a cél? Talán rágná? A mackómosoly külön műfaj, velük született adottság. Az anya egyik mancsa a bocsot biztosítja, másikkal a labdát, hogy ne tudjon elgurulni. A hátsók pedig csodálatosak! Ilyen csak maciéknál látható!

---