2011, vagyis pályafutásom eleje óta tudok erről a cégérről. Akkor készült annak a szökőkútnak a műlapja, amin a művész gunyoros, ironikus önmagát "artista-puttóként" mintázza. Nekem ez a "fintor" nagyon tetszett. Így már akkor elmentem szemrevételezni ezt a cégért, de nagyon más volt. Aztán barátkoztam Péter Vladimir művészetével, adódott rá alkalom. Most pedig egyéb ügyek kapcsán megint arra jártam.
Most már megszólalt bennem a városvédő is, hiszen megdöbbentően málladozó környezetben láttam a csillogó-időtálló, sajátos anyagokat ötvöző cégért. Mondanám, egy aukciós ház, ha ad magára...
A művész elsősorban ötvös, a Magyar Iparművészeti Főiskola ötvös szakán végzett. sok mindennel, de leginkább ékszerek tervezésével foglalkozik. Ezen a területen is formabontó anyagválasztása: "Merészen túllép a hagyományos, "nemes" ékszeranyagokon: az ezüst, a drágakövek, féldrágakövek mellett fölhasznál cserepet, üveget, csontot, bőrt, textilt, szarut, kovácsoltvasat, bármit, amit a belefektetett aprólékos munkával tesz nemessé...."
Ezzel párhuzamosan "bizarr, groteszk ízekben bővelkedő egyéb ötvösműveket" is készít, Felsorolást ld. a forrásban.
A sorozat egyike ez a cégér, ahol megint az anyagválasztás is feltűnő. Az elefánt a megrendelőre jellemző állat lehet, "csavart üvegoszlopot egyensúlyozó, aranycsillogású elefántokat" látunk galériacégérként.

---