A lexikon egyik fejezetében olvastam, Lantos Gyöngyi művésznő egyik korai alkotásáról, mely a földeáki házasságkötő terem falán mai napig látható. ^[1] Sokat vártam a fotózási engedélyre a pandémia miatt, de eljött ez a pillanat is.
A falon monumentális, nyolc részből készült, kilenc négyzetméteres vörösréz domborítás látható. Az emberi élet szakaszait mutatja be a születéstől a halálig. Középen egy életnagyságú fiatal pár ölelkezik. Körülöttük hét kisebb szimmetrikus, négyzet alakú domborításon jelenetek láthatók, születés, szerelem, gyász, férfi és nő, anya és gyermeke életérzések témakörben.
Nagyon nehezen fotózható, mert neonvilágítással vették körbe a fa keretet, világítás nélkül sötét, vakuval visszfényes.

A Művészet folyóirat 1984-es számában szakértő kritika olvasható az alkotásról, Tóth Attila tollából.

"Az igazi kibontakozás lehetőségét a földeáki házasságkötő terembe kapott megbízása, egy kilenc négyzetméteres lemez-dombormű elkészítése kínálta számára. Ebben a kompozícióban összegezhette mindazt, ami szobrászként foglalkoztatja, szabadjára engedhette epikus fantáziáját, hiszen a szerelmet áhító magány állapotától a beteljesülés stációin az utódnevelés felelősségéig ível a mű tematikája. Kamatoztathatta korábban készített kaputervek megformálása során szerzett tapasztalatait is, és talán a legfontosabb körülmény az, hogy bőséges alkalma nyílt a figurák és a drapériák szerepeltetésére.
A földeáki dombormű nagyvonalú megformálása a leginkább megragadó. Tiszteletre méltó mértéktartással tudta a nagy testfelületek visszafogott megmintázásával megteremteni a több darabra szabdalt, részleteiben autonóm tematikával és jelentéssel bíró részek egybekapcsolását. Az életnagyságú figurák zárt, nyugalmas rendbe ágyazottak.
A mű középpontjában álló, kétszeres nagyságú felületen, valamint a négyzetes formátumú kompozíciósarkain páros jeleneteket találunk, a társas élet különböző intenzitású stációit, az ébredő érzésektől a beteljesült szerelemig. A köztes helyeket a magány, a vágyakozás létállapotait megjelenítő figurák töltik ki. Úgy vélem, a szobrásznő tudás a legjavát tudta ebbe a művébe sűríteni." ^[2]

---