A Szentháromság-oszlop egy útkereszteződésnél áll, Bogyoszlóról Babótra, Jobaházáról Mihályiba vezető út mentén.
A magas oszlop tetején a Szentháromságot, a mennyei dicsőségben látni, angyalok társaságában.
A szakállas Atya attribútumaként itt a jogar ábrázolt, amely a teremtett világ feletti uralmat jelenti.
Jobbján a Fiút, kezében a világot megváltó Szent Kereszttel látjuk.
A Szentlelket szimbolizáló, kiterjesztett szárnyú galamb felettük, középen lebeg.
Az Atya és a Fiú lába is a földgolyón, a teremtett világon pihen. Ez a kép szentírási szakaszra emlékeztet: „Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más Isten!” (Iz44) „Valószínűleg nemcsak azt jelenti, hogy Isten a teremtés és az eszkaton (az eljövendő világ) Ura, hanem még sokkal többet. (…) Ő nem egy erő a világmindenségben, a kozmoszban, hanem a létezés és a történelem fenntartója. Hatalma nem mérhető földi mértékkel, nem hasonlítható semmihez.”^[1]
A felhők között ábrázolt Szentháromság-oszlop hátulját is egy angyalfej díszíti.
A térképen „emlékmű”-ként szerepel, és a Köztérkép bemérése Bogyoszlóhoz sorolta.
Bogyoszló első említése 1322-ből való, mint Boguzló. Ekkor Kanizsai birtok. A 16. században a Nádasdy-családé, majd a 17. században Esterházy-birtok lett.^[2]
A Sopron és környéke műemlékei című gyűjteményes munkában nem találtam róla említést.

---