Garta egykor önálló település volt, ma (1923-tól) Kapuvár városrésze.
A községet 1663-ban a Nádasdyak alapították. Később Esterházy-birtok lett.
Süttörhöz (ma Fertőd) hasonlóan jó hírű céhek (iparos, kőműves) és kiváló mesteremberek laktak itt, akik közreműködői voltak a Szent Sebestyén Római Katolikus Templom építésének.
Első fatemploma 1710 körül,- első kőtemploma 1742-ben épült.

A ma látható Szent Sebestyén vértanú tiszteletére emelt templomot 1907. június 17-én szentelte fel gróf Széchenyi György győri megyéspüspök.^[1]
Herceg Esterházy Miklós 8000 koronával támogatta az építkezést.
A templom terveit Bánszky Mihály építészmérnök készítette. Egyes vélemények szerint a megye legnagyobb neogótikus temploma. Első plébánosa Turner Kálmán volt, aki katona-lelkészként megjárta a Don-kanyar poklát.

A főhajó bejáratán belépve balra találjuk Lukácsi Lajos életnagyságúnál talán kicsit nagyobb méretű Krisztus-szobrát.
A hófehér kőszobor szinte világít a templom sarkában.

A fehér szín a Római Birodalomban, a görögöknél és a zsidóknál is a győzelem szimbóluma.
Jézus tanítványai a színeváltozás hegyén a feltámadás előfényeit látták: „Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni.”(Mk9,3)^[2]
A felszentelt pap, szerzetes liturgikus ruhája az alba (amely fehéret jelent), amely a lelki tisztaságot szimbolizálja, a feltámadásba vetett hitét vallja meg és hirdeti.^[3]

Krisztus jobb kezében koszorút látunk:
„Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és uralma által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Feddj, ints, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz mindenre, viseld el a szenvedéseket, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.”^[4]

Lukácsi Lajos gartai születésű volt, itt is halt meg. (Garta, 1876. május 1. – Kapuvár, 1927. július 24.)^[5]

---