A síremlék gyönyörű (bár iszonyú piszkos) és Sidló Ferenc művészete többnyire szépséget tükröz. Örültem, hogy megtaláltam, gyönyörködtem, fotóztam. Valljuk be, ilyenkor a sírfeliratot kevésbé értékelem, nem tűnt fel, hogy két női név szerepel rajta. Két nő a síremléken, természetesen adja magát, hogy anya és lánya kettősére gondoljak. Itt az idősebb asszony odaadóan vigasztalja lányát, akinek finom vonásai érzékeny személyiséget sejtet. Az anya alakja sűrű leplekbe burkolódzik, a lány testét csak itt-ott fedi némi fátyol: akt.
Nézve Tóth Vilmos adattárát, az alkotó nevén kívül (ami fontos!!!) gyakorlatilag nincs adat. A síremlék felirata szerint a két nő viszonylag közeli időpontban hunyt el. De a születés éve sincs megadva, míg a halálozás napra pontosan.
Egy tanulmányt találtam, amiben a síremlékek egy típusához, ld. "jó családanya-típus" sorolják be ezt az emléket. Az értelmezés: "...melyen a lepelbe öltözött anya átkarolja erotikus képzeteket keltő meztelen gyermeke vállát, kezével pedig haját simogatja. Lánya aléltan, szemét lehunyva áll, mozdulata anyjához hasonló mesterkélt, finomkodó, egyik kezét nyakához emeli, míg a másikkal, gyengéden, csuklóját érinti." ^[2] Hát, ez nem egy pozitív és nem egy empatikus megfogalmazás!
Tény, a "gyermek" ábrázolása akt, tény, hogy anyja vigasztalja, haját simogatja,, de mesterkéltséget nem látok. Valószínű, nem ismert a háttértörténet, amit egy korabeli újságcikkben megtaláltam.
Sváb Erna jómódban született, nem sokkal a történtek előtt "a legelőkelőbb budapesti társaságok egyik legbájosabb és méltán ünnepelt tagja volt". Egy idő után azonban befelé forduló és magányos lett, csak a jótékonykodás éltette. Ez a depresszióra váltó állapot elkerülhetetlenül egy szanatóriumi kezeléshez vezetett, ami javulást is hozott. Családjával a Francia Riviérára ment üdülni, ahol mindenki legnagyobb döbbenetére öngyilkos lett. 30 éves volt.^[3]
Édesapja nem volt az üdülő család tagjai között, mivel 1905-ben elhunyt. Ő a mai Salgótarjáni úti zsidó temetőben nyugszik.^[4] Ezt a síremléket Erna halála után 5 évvel édesanyja állíttathatta. Az ő érzéseit, gyászát látom a két nőalak együttesén. Az anya búcsúja, utolsó simogatása, érintése, ami mutatja, nem akarja, nem tudja elengedni. Lánya pedig nem "alélt" és főleg nem mesterkélt – hiszen halott.

---