Rostás Pál 1813. október 3-án, az V. Radetzky-huszárezred katonájaként halt hősi halált.
A sebesülteket szállító trént és a huszárokat a Wippach folyó völgyében Haidenschaft templománál (ma Ajdovščina-Szlovénia) Napóleon hatvan gyalogos és hét lovas francia katonája támadta meg. Rostás Pál, a magyar Leonidas a sebesültek védelmében a hét lovast levágta, majd a hatvan gyalogos francia sortüzétől harminc golyótól sebesülve is vitézül tovább küzdött, „amíg a franciák már igen sebzetten és a földön fekve őt ocsmányul le nem gyilkolták.”^[1]
Wippach civil lakói szemtanúi voltak a túlerővel szembeni hősies kiállásnak, ezért a veszély elmúltával díszes temetésben részesítették. Közel három évtized elmúltával a helyiek és az egykori bajtársak anyagai áldozatvállalása árán életnagyságú szobrot emeltek a tiszteletére.
Az emlékművet Karl Seppenhoffer, Leopold herceg császári katonatisztje faragta ki.

A szoborról szóló első híradás az I. világháborúban harcoló ’69-es bakától, Kuczka Mihálytól, egykori nagybányai festőtől ismert, aki harctéri naplójában jegyzetet készített a „különleges mondanivalójú szoborról.”^[1]
Aztán a szobrot az 1920-ban bevonuló olaszok lerombolták.
Sokáig hevertek szanaszét az emlékmű darabjai. A torzó egy része a Nova Goricai múzeum kőtárába került, egyes darabjai házak tetején nehezékül szolgáltak a viharos szél ellen, hogy a cserepeket el ne vigye.
Jožko Člekovič érdeme, hogy igyekezett a szobor maradványait összegyűjteni, és kezdeményezte az újrafaragását, felállítását. Évekig tartó munka kezdődött, mígnem 2013. november 15-én a széleskörű összefogás eredményeként megtörténhetett a szobor avatása.
A talapzat felirata magyar és német nyelvű:
„Rostás Pálnak Cs. és Kir. V-ik Huszár Ezred közvitézének, ki MDCCCXIII Octob. III-án e vidéken hátráló ellenség állását IV társaival kutató, hős elszántsággal egyedül reárohant LX gyalog s VII lovastól környezve Leonidásként óranegyedig az ellenfél bámulatára vívott, míg XXX golyótól érve a Hon s Fejedelemért vitézül éltét áldozá. Bajnok társoknak hála jelül a hasoncímű Ezred.”

A restaurálás (talapzat) és rekonstrukciós munkákat Ernesta Drole és Anton Naglost végezték.^[1]
„A 185 cm magas szoborhoz kb. 500 kg masszát használtunk fel. (…) A keverékhez fehércementet, kalcid homokot, adalékként szürke cementet, valamint színpigmenseket és plasztifiálószereket… .”

Hosszú listát kellene felsorolni, ha az összefogás minden részvevőjét szeretném felsorolni, talán nem is sikerülne. De ki kell emelni Jožko Člekovič-ot, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Tudományos Kutatóközpontját, a Budakeszi Kultúra Alapítványt és a ljubljanai Magyar Nagykövetségének első beosztottjának, Máthé László úrnak a munkáját. Ő Így nyilatkozott az avatáskor: „Rostás Pál története, az önfeláldozó közemberé, akire ezrede harminc év múltán is példaként tekint. Hollywoodban filmért kiáltana. (…) A szobor ugyanakkor a Kárpát-medencei szomszédság jelképe: hogyan lehet empátiával is viseltetni egymás iránt.”^[1]

A szobor avatásáról több sajtóhír is megjelent, itt Margittai Gábor Végtisztesség című írását emelem ki.^[2]
Örvendek, hogy a hivatkozott forrás kis füzete Szlovéniában a Béke Útja információs irodáiban is megvásárolható!
Nagy-nagy köszönet illeti a szobor újraállításában résztvevő polgárokat és szervezeteket egyaránt!

---