Az első világháborúban Caporetto (Kafreit), a mai Kobarid, az olasz frontszakasz egyik legkiemelkedőbb stratégiai pontja volt. Innen indult 1917-ben a 12. isonzói csata, a caporettói áttörés, amely az olasz front legnagyobb és talán legvéresebb csatája volt.(„Il miracolo di Caporetto”)^[1]
Az áldozatok emlékére a város fölé emelkedő Szent Antal-dombon az olaszok egy osszáriumot építettek.^[2]
A Páduai Szent Antal-templomhoz keresztút vezet föl. A stációk szobrait Giannino Castiglioni szobrászművész alkotta.^[3]
A csiszolatlan durva bazaltból épített állomások felső, középső része áttört ablakokat képez, amelyben vasból készült szobrok jelenítik meg Krisztus szenvedéstörténetének tizennégy állomását. A szobrok hátterét a természet színei adják, évszakonként váltakozva.
I. Pilátus halálra ítéli Jézust
II. Jézus vállára veszi a keresztet
III. Jézus először esik el
IV. Jézus szent anyjával találkozik
V. Cirenei Simon segíti vinni a keresztet
VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
VII. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt
VIII. Jeruzsálemi asszonyok
IX. Jézus harmadszor esik el
X. Megfosztják ruháitól
XI. Jézust keresztrefeszítik
XII. Jézus meghal a kereszten
XIII. Pietà
XIV. Jézust sziklasírba temetik.

Az emlékmű és a stációk avatására 1938-ban került sor.^[4][5]

---