A kőszegi vár nyugati falával szemközt van egy kétszintes épület. A keleti homlokzaton ez a felirat olvasható: FOGADÓ A KÓBOR MACSKÁHOZ. VÁRKÖR PANZIÓ.

A kapubejárat felett van a cégér.
A falra festett kör alakú mezőben valóban ott a macska. Kinn kóborol a macskaköves utcán.
Cégérben egy cégér van. Az utcasor első házán egy nagy kulcs lóg, amelyet tartószerkezet rögzít az épülethez, nyilván a fogadóhoz. A macska tekintete a kulcsra irányul.
Hátul a dombon a helyi Kálvária-kápolna hármas tornya látható.

Az eredeti épület barokk, XVIII. századi. A homlokzata klasszicista, 1830 körüli. A falra festett cégér nyilván nem ennyire régi, de a Google Utcakép 2011 decemberi fényképén már ott van.

Tuza S. Tibor 2011. július 11-én egy verset írt "Fogadó a Kóbor Macskához" címmel. ^[1] Nem említi külön a cégért, de a fogadót annál inkább. Így hangzik a vers:

Kavarog bennem kusza kíváncsiság:
a kóbor macska mitől volt oly vonzó,
hogy elszegődött hozzá egy fogadó?

Kóbor életforma csábított talán,
vagy jelzőillat a kerítés falán?
S ha már elszegődött, hogyan megy vele?
Néki is lába van? Netán kereke?

Most aztán merre? Hová induljak el,
hogy az ő útjuk enyémmel egyezzen?

Bízom: fogadónak még sincs kereke,
s Ő fogad be engem, nem csak a helye!
Nyávogó macska, benn, nem jelöl helyet,
s hegyes karmával nem tép meg engemet!

Mosolygós, szép cica – persze – nem zavar.
Az sem baj, ha jóízű koktélt kavar.
Őrködhet, szépíthet éji álmomon,
s kedves hangjával kelthet már hajnalon.

Bizonytalanságom, lám, már véget ért:
s élvezem a fogadó bűvöletét.
Ízek, illatok ingerlik szerveim,
s új hitet kapnak megkopott elveim.

Jelenben, múlt titkait nem keresem,
mert vélem van már, ami kedvez nekem.
Idegen is, itt, rám kedvesen köszön,
s múlt csalódásait, öröm váltja föl.

---