Füzesabonyban járva célul tűztem ki, hogy felkeresem a település eddig ismert és még nem ismert alkotásait. Egyik ezek közül a Házasságkötő teremben "jegyzett" secco, ami Benedek György nevéhez fűződik.^[1] A bejutás elég kalandos volt, mégis sikerült, így köszönöm minden mozgósított helyi résztvevőnek, akik segítettek nekem ebben és a fotózásban.
Sajnos, az alkotás fehér függöny mögött bújik meg és aktuális segítőm szerint (aki szakaszonként húzta el és tartotta az érintett függönycsíkokat) csak kérésre szokták szabaddá tenni. Ilyen kérés pedig szinte nincs. A secco nincs jó állapotban és nincs pénz a felújítására.
Ezt alátámasztja az a tény, az év elején számoltak be a helyi médiák a házasságkötő terem megújulásáról,^[2] amibe sajnos, nem tartozik bele a secco felújítása. Érdekesség, a híradásokban a terem éke, a secco egészében látható, mivel akkor a teljes függönyt elhúzták. Szomorú dolog ez, hiszen az érték ismert, meg is mutatják – messziről, mégsem történik (történhet?) semmi a fenntartására.
A festmény témája az ismert Cantata profana „világi kantáta” tervezett ciklusának része, ami végül csak a gyűjtésekből származó román részt dolgozza fel. A feldolgozás alapjául szolgáló verseket, a "karácsonyi ünnepkörhöz kötődő, ám pogány kori emlékeket őrző szövegek"-et Bartók maga gyűjtötte, ezek alapján írta és fordította magyarra a végleges szöveget. "A kilenc fiú csodás átváltozása, az apa és a legnagyobb fiú drámai párbeszéde értelmezhető a generációk örök lázadásaként, a természettel való azonosulásként, a művész ars poeticájaként, s még ki tudja hányféleképp. Az utolsó mondat („mert a mi szájunk nem iszik pohárból, csak tiszta, hűvös forrásból”) mindenesetre csaknem szó szerint egybevág azzal az ars poeticának szánt mondattal, amelyet Bartók Beunak írt...."^[3]
Az ismert történet népballadája (ugyancsak Bartók gyűjtése) érhető el a Széchenyi Könyvtár honlapján. Ajánlott olvasmány! Innen a fenti mondat egy változata:
"...Ágas-bogas szarvunk
nem fér be az ajtón,
csak a hegytetőkön,
a mi testünk nem tür
fonott-szövött inget,
csak leveles ágat,
a mi lábunk nem lép
tűzhely hamujába,
csak leveles ágra,
a mi ajkunk többé
nem iszik pohárból,
csak iszik forrásból." ^[4]

---