Esterházy Jánost (1901 - 1957) 1935-ben a csehszlovák parlament képviselőjévé választották. Az 1938-as bécsi döntés után is Szlovákiában maradt. 1942-ben a szlovák országgyűlésben ő volt az egyetlen olyan képviselő, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. 1945 nyarán a szovjetek elhurcolták és a Szovjetunióban 10 év munkatáborra ítélték. Közben 1947-ben Csehszlovákiában is kötél általi halálra ítélték. 1949-ben a szovjetek átadták a csehszlovák hatóságoknak. (Büntetését időközben 25 év börtönre enyhítették.) 1957-ben Csehországban a mirovi börtönben halt meg.^[1]
2017-ben földi maradványait Alsóbodokon temették el.^[2] Boldoggá avatási pere 2019-ben kezdődött el.^[3]
2016 novemberében Érsekújváron emléktáblát és szobrot állítottak a tiszteletére.^[4]
A táblán szlovákul és magyarul az alábbi idézet olvasható:
"Nyíltan és bátran vallom a tételt, hogy nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami bennünket közelebb hoz, és nem azt, ami bennünket eltávolít. "

---