Baráti ismerős üzent Nagyenyedről. Szobrokat talált a kollégium udvarán, így gondolt rám. A szoborvadászat fertőző betegség, vállalta a fotózást, feltöltést. Jelzem szuper térképet és információs felvételt is készített. NAnita így velünk van :)
Kis gond, szignó nem találtatott. Amúgy is nehéz infó-t szerezni helyismeret nélkül. A keresés kiindulása a Köztérkép szépséges adatbázisa. Félve bár, de két hasonló megformálású alkotást találtam Benke Zoltán nevével. A keresést módosítottam, talán az ő alkotása. Siker!
Az adatbank infója, Benke Zoltán Bethlen-szobrát 1993. január 30-án avatták a kollégium udvarán. ^[1] Ehhez pedig a romániai magyarok lapjában kapcsolódó híradást, leírást hozott a Google.
"Enyeden, a Bethlen Kollégium udvarán Immár áll Benke Zoltán magyar szobrászművész Bethlen Gábort megelevenítő mellszobra. A tágas udvaron a messzeségbe, a Maros kitáguló völgyébe, a marosillyei szülőház felé néz, de átöleli egyúttal egész Erdélyt. A kollégium minden tanára, minden diákja és mindazok, akik velük együtt éreznek, régóta vártak erre. Ügy látszik, hogy szorongatóbbá kellett válnia az időnek, és sötétebbé a felettünk lógó, fenyegető felhőknek, hogy a Bethlen Gábor szavára inkább vágyakozzunk, és megszülessen végre a nagy fejedelem régóta tervezett szobra..."
Olvasom, már a századelőn szobor-bizottság alakult és gyűjtés is indult egy Bethlen-szobor állítására, de a tervet a világháború elsöpörte. Helyette 1922-ben (részleteket ld. később) emléktábla került a déli épület udvari oldalára.
A végül mégis elkészült mellszobor tekintete messzire néz – felidézve fejedelem törekvéseit az oktatás, kultúra és társadalompolitika terén.
Bocskaira emlékezve a cikk Makkai Sándor írásából is idéz: „...legmerészebb ideálja a magyar akadémia volt, amely a külföldi egyetemek nívóján művelje a magyar tudományt“. Az 1622-ben alapított gyulafehérvári kollégiumban Bethlen fejedelmi módon gondoskodott a tanárok és diákok eltartásáról. „A gyulafehérvári akadémia a nemesség társadalmi kasztrendszerét megtörve a szélesebb társadalmi kiválasztódás demokratikus útját nyitotta meg, a származás és vagyon kiváltságait mellőzve a tehetség felfedezését és istápolását, kiművelését és közkinccsé tételét írta iskolájának a programjába. Negyven alumnusának, kiket teljesen az alapítványa látott el, nyolcvan diákjának, kiket nagy részben szintén ő segélyezett, soraiban jobbágyfiúk éppúgy vannak, mint nemesek és főrangúak s a földesuraknak eltiltotta, hogy a tanulni vágyó jobbágyfiúkat az iskolából kivehessék. (...) A lélek és szellem nemességének fölismerése s méltánylása új társadalom-politika útját nyitotta még... Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy „Bethlen egyházi szolgáit, a nép vezetőit utódaikkal együtt nemességre emelte, akkor megérthetjük azt, hogy politikájával sok külföldi államot megelőzve“ a népből felemelkedő, új értelmiséget nevelt, amely az egyházi és világi életben is jelentős szerephez jutott...."
További méltatás: "Bethlen Gábor elmondhatta azt, hogy az ő uralkodása alatt ellenséges lovak patái nem taposták Erdély földjét. Így gyarapodhatott Erdély minden népe gazdaságilag, valamint a kultúrában, a tudományos műveltségben. Ez a politika őrizte meg és építette tovább a Bethlen Kollégiumot, amelyben az évszázadok folyamán magyar—román barátságok is békésen fejlődhettek, és együttesen építették az erdélyi kultúrát."
A felavatott Bethlen-szobor „az erdélyi népek békét építő, korszerű kultúráját fogja hirdetni a jövőben."^[2]

---