A kunok is a mongolok elől menekülve érkeztek kelet felől, és kértek bebocsájtást a Magyar Királyság területére. IV. Béla a mongol támadás veszélye miatt szívesen fogadta Kötöny kánt és népét, a kunokat.
A krónika szerint 1239 húsvétján a Radnai hágón át mintegy 40 ezer kun család érkezett Magyarországra. A kunokat az ország belsejében helyezték el a mai Jászság, Kiskunság és a Nagykunság területén.
A vándorló kun népnek nem sikerült beilleszkedniük a magyarok közé. A mongol támadás megindulásakor 1241 tavaszára pattanásig feszült már a helyzet. Kötöny kánt és családját Pesten legyilkolták. Uralkodójuk halála után a kunok is kivonultak az ország területéről. A tatárjárást követően töredéke maradt meg a magyar lakosságnak.
Ezért IV. Béla királynak köszönhetően ismét megjelentek a kunok az 1240-es évek közepén.
A kunok a XV. század végére keresztény földművelők lettek.
Karcag városa a XIX. század végére az ország negyedik legnagyobb határú városa lett. Ma is a Nagykunság központja.

Az emlékmű IV. Béla és Kötöny kán találkozását örökíti meg. Köztük egy magas fekete, karcsú gránitoszlopon láthatjuk a Nagykunság címerállatát, a kétfarkú oroszlánt, mely 120x50x70 cm.
IV. Béla lovas bronzalakja 280x300x110 cm, Kötöny kán lovas alakja 300x300x120 cm.
A lovasok egy több méter magas földhalmon állnak, andezit sziklatömbök fölött.
A város határában, a Berekfürdő felé vezető úton már messziről látszik ez az emlékmű, mely igazán monumentális.
A szobor részletes adatai az alkotó Wikipédiás oldaláról valók.
Szobrász : Györfi Sándor
Építész : Deák László
Kivitelező : Györfi Műhely, Zsigmond István
Forrás: Karcag idegenforgalmi kiadványai

---