Útban hazafelé autózva Nagykapornakon álltam meg pihenőt tartani egy korábbról nem ismert helyen. Szerencsém volt, így találkoztattam a juhásszal és a pulival. Szépen kezelt faszobrokról van szó amelyek a Béke u. és Fő u. találkozásánál állnak. A nagy bajuszú juhász a maga előtt tartott botjára támaszkodik. Nagy kalapot visel, szigorúan néz a nyájra. Kutyája mellette ül nyugodtan, parancsra várva.
A juhász lábánál egyértelműen azonosítható az alkotói szignó és az évszám. Sajnos a puliba vésett jelet nem tudtam azonosítani, pedig jellegzetesnek tűnik.
Egy újságcikkben ezt olvashatjuk: "Nagykapornakon a hagyományos egyhetes faszobrász tábor lakói tették le névjegyüket ezúttal is. Nagy János, Naszvadi István, Gondy Imre, Kovács Attila, Csináth Lajos, Balogh Pál, Tapolcai Sándor, Kovács János, Horváth Tibor, Kiss János, Dolbert Ferenc témaválasztása széles skálán mozgott: az udvaron láthatunk idős nénit formáló alkotást, kezében virággal, mintha csak a temetőbe indulna – oda is kerül majd -, de itt áll Szent Gellért is Nepomuki Szt. János és a madonna társaságában. Szerzetes és juhász is formálódott a vésők, kések, bicskák szorgoskodása révén, a két kopjafa pedig a 2008-as fafaragó tábor lakóinak névsorát örökítette meg. De valószínűsíthető, hogy mindenkinek a kis pulikutya lesz a kedvence a faluban – aki egyébként egyáltalán nem is olyan kicsi."^[1]

---