Olvasom: Újra lesz Trash Art! ... és jött a hír, megkezdődött.
Bevallom, néhány éve lestem a lehetőséget, mert az ebbe a körbe tartozó alkotásoknak számtalan üzenete van, amit nem árt továbbítani. Üzenet lehet már maga a felhasznált anyag, de természetesen a megformálás, a gondolat. Vagyis ez az egyre inkább tért hódító mozgalom helyet követel a művészetekben. Definíciójuk szerint szobrok, vagy még inkább installációk.
Az idei szoborpark – mint 2017 óta szokásos – Gödöllőn nyitott, "az újrahasznosítás nagykövetei... a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál nagysikerű kísérőrendezvénye". Innen fesztivál-zártával Budapestre, majd Hatvanba látogatnak.
Az idei téma: „Magyarország vadjai”. Ami új, az eddigi újrahasznosítható anyagokon túl már természetben lebomló anyagok is használatosak. Erről, az előzőekről és minden kapcsolódóról honlapjukon ^[1]
Nem tudom, láttam-e az idén meghívottak mind a 40 alkotását, de nagy gondot okozott, mit mutassak elsőként. Nehezítette ezt, hogy a fesztivál jelképe a szarvas (mint ilyen igen sok változatban vonultak fel a kastély mellett), így talán illett volna... De mégis, nagy nehezen választottam a majmot, pedig – veszem észre most – nem őshonos magyar... de ugye megközelítés kérdése. Mert az alkotók is többféle módon közelítenek. Ők pedig egy alkotócsoport, működési formájukat tekintve egyesület, tagjai nevét (és a kapcsolódó "eszmét" a tájékoztató tábláról olvastam le.
Az alkotásnak kettős címe van. Főcím: az Evolúció, alanya a jórészt bicikligumiból formált "Majom", aki a tükörben nézegeti magát. De nem saját képét látja benne, hanem Darwin arcát. Az "üzenet" többrétű: "...lehet a mérhetetlen tudás, de a mérhetetlen butaság képe is... A majom formája kicsit emberi, ami szintén nem véletlen."^[2]

---