Ebergény már a középkor óta lakott volt. XIV. századi oklevelekben olvashatjuk nevét Eburgyn, Ebergen alakokban. Hegyközségi falu volt, és ezt a jellegét máig őrzi. A XVIII. században a középbirtokos nemesek és jobbágyaik telepedtek le itt. „Göcsej éjszak-nyugati sarkán erdős és patakos halmok közt fekszik Ebergény.” – írja Eötvös Károly a XIX. században. ^[1]
Ma már Zalaegerszeg része a település, de az itt lakók máig inkább ebergényiek mint egerszegiek.
A templom körül kialakított temetőben álló nagykereszt az egyik itteni jelentősebb családnak állít emléket. A korpuszos, szobrokkal díszített kereszt ma már hiányos, a homokkő mállása miatt hiányzik a jobb oldali szobor. A fogadalmi emléket Tánczos Ferenc és neje Hajgató Erzsébet emeltette 1925-ben. A Tánczos család Ebergényben a tehetősebbek közé tartozott, az egyik utcanév is utal erre: Táncoslapi utca.
A szépen díszített kereszt még ma is meglévő mellékalakja Mária Magdolna, a kereszt tövében pedig a Szűzanya áll. Az alkotó a zalaegerszegi kőfaragómester, Siposs Dezső.

---