Egy újabb város, egy újabb szoborparadicsom!

Karcag Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti határán fekszik, a Nagykunság központja. Fontos közlekedési csomópont. A lakosok száma közel 21 ezer.
A XIII. századtól lakott település. Mezővárosi rangja is volt egykor. A helyi gimnázium 300 éves múltra tekint vissza.
Ha másról nem, hát a híres Karcagi Üveggyárról (ahol az Unicumos üvegek is készülnek) mindenki hallhatott már.

Ez az alkotás az ún. Bikás házon sgraffito. Nem is egy, hanem kettő. Az alsón egy nagy szürke marhát látunk, egy család társaságában. Apa, anya a bika mellett állnak, a kisgyerek meg fent ül a hátán.
A másik csoport a fejük fölött, három pletykáló női alak. A két alkotás nem nagyon függ össze, de a stílusból ítélve biztos egyazon kéz alkotta őket.

A fotó március végén készült, amikor még nem voltak lombok. Azóta valószínűleg az asszonyok már nem látszanak a fáktól.
A városról nagyon gazdag helytörténeti anyag van, ez az alkotás, meg sok más régebbi is, nem is szerepel benne. Pedig a helyiek szeretik.
Azért városképi jelentőségű, mert a 400 méter hosszú városi főteret ez az alkotás zárja le kelet felől.
2009. október: Az újabb fotókon látszik, hogy az alkotást 2002-ben felújították. És valóban, nyáron, ill. amikor lombok vannak a fákon a felső mű egy része takarva van.

Az archív képhez tartozó leírás.
"... De menjünk tovább a lányok szíves kalauzolásával.
„A toronyházzal átellenben levő, a karcagiak által bikásnak nevezett ház freskóját szintén GYÖNYÖRŰ állapotban találtuk .. . Azt hiszem, ideje lenne már restaurálni. Ezenkívül az ősznek köszönhetjük, hogy a freskó egy része beleesik a látókörünkbe, ugyanis a hatalmas fák lombozatától nyáron nem sokat lehet látni a nem is olyan régen készült műből.”
Miközben fotóriporterünk igyekezett megörökíteni a lassan felismerhetetlenné romlott falfestményt, a ház egyik lakója, dr. Hazai Béláné sietett oda hozzánk.
— Jaj, csak nem a falfestményt akarják rendbehozatni?
Lehet, hogy kissé csalódott az idős hölgy, hogy nem az „illetékeseket” találta ott? Aztán beérte velünk is, végre valakinek elmondhatja bosszúságát.
— Tudják, nem értem én ezeket az embereket. Élcelődnek a „bikás” házzal, de a nagyobbik baj az. hogy a gyerekek céltáblának használták a falfestményt, dobálták, jaj, de sokat veszekedtem velük! Dehát a gyerekeken csodálkozunk? Nézzék meg azt a lyukat, ami téglával van bedugva! Azt az ottani lakás tulajdonosa ütötte ki, szellőzőt vágott a spájzának. A falfestményen keresztül! Pedig szegény urammal, nyugodjék békében, de sokat gyönyörködtünk ebben az alkotásban!..."

---