Hosszú idő telt el, és végre, újra meghívó jött! Köszönöm az alkotónak! ... és persze mentem, kivételes alkalom.
Ünnepélyes keretek között avatták fel R. Törley Mária Herczeg Ferencről készült szobra másodpéldányát, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az író emlékét ápoló Herczeg Ferenc Társaság állíttatott.
A megemlékezések új fényben állították elém Herczeg Ferencet, akit úgy ismertem, mint írót, ezen belül mint színműírót. A századfordulón őt tartották a "korszak nemzeti klasszikusnak", három alkalommal terjesztették fel Nobel-díjra Az élet kapuja című regénye kapcsán. Ahogy el is hangzott Molnár Ferenccel együtt voltak az 1945 előtti időszak legnépszerűbb színpadi szerzői.
Érdekes és hangsúlyos vonal: Herczeg magyar területen született, de apja nem beszélt magyarul. Fiát azonban magyar gimnáziumba íratta. Temesvárott, majd Szegeden tanult. Már ebben az időben hetilapot indított, a magyar nyelvet sajátjának tudhatta. Tanulmányait Budapesten folytatta, jogot tanult. Egy halállal végződő párbaj kapcsán írta meg első regényét (Fenn és lenn), amivel pályadíjat nyert.
"Herczeg új irodalmi karaktertípust hozott létre a magyar irodalomban, könnyű életfelfogású, lovassporton edzett, vidám fiúkat, akiket a világon nem érdekel semmi más, csak a katonaság és a szerelem. A típus, ahogy Herczeg megalkotta, páratlanul népszerű lett, lehet, hogy ő azért is hagyott fel vele. Nagy hatásának nyilván az is a titka, hogy írásaiból kiérezhetően azonosítja magát karaktereivel és levegőjükkel. Nincsenek erkölcsi vagy intellektuális problémái, nem töpreng azokon a dolgokon, melyek az emberek életformái mögött felmerülnek, nem hatol mélységekbe. Az emberi életet külső jellemvonásaiban látja, kritikája nem több, mint világfias malícia. Szilárdan áll, egy olyan világnézet alapján, amely azonos közönségének, a kilencvenes évek magyar középosztályának világnézetével."^[1]
Erős vonal ugyanakkor életében politikai pályája. Képviselő is volt (verseci választókerület). A Magyar Figyelő jobboldali lapot Tisza Istvánnal indították el. "Politikailag tájékozódott író volt, nem vett részt a háború elleni nyílt tiltakozásban, de a háború dicsőítésében még kevésbé. Háborús levegőjű regényében, Az aranyhegedűben, mely talán összes műve közül a legtöbbet árulja el írójáról, két szívéhez közel álló fiatalember harctéri halála adta meg a személyes indítékot."^[1]
A Revíziós Liga elnöke volt 1919 után. Később azonban visszahúzódott a politikától. Megtartotta politikai kötődését, de ellenezte a háborúban való részvételt. "Publicisztikájának vezérgondolata a nemzeti széthúzás, a “turáni átok” elleni harc volt...." Ezt a kifejezést neki tulajdonítják.^[1]
1945-től munkái nem jelenthettek meg. Visszavonultan élt 90 éves koráig.

---