Különleges úti ikont szenteltek fel a kegytemplomáról híres kisvárosban, amelynek történetéről, szellemiségéről a Görög Katolikus szemle hasábjain Terdik Szilveszter művészettörténész számol be. "Máriapócson október 30-án vasárnap, a Szent Liturgia után a kegyhely papsága és a bazilita atyák szentelték meg azt az ikonoszlopot, amellyel kegyhelyünk gazdagodott. A város önkormányzatának engedélyével a Szent Erzsébet tér közepén épült föl az a kör alakú, kis hagymakupolával fedett oszlop, amelynek három ablakába ikonokat helyeztünk. Az építmény terveit Hajós Bence készítette, az építkezés Szocska Ábel bazilita tartományfőnök felügyelete mellett történt, az ikonokat Korényi János festő-restaurátor művész festette. Az ikonok témáját a találkozás motívuma kapcsolja össze. A kegytemplom felé eső oldalon – a templom védőszentjeire utalva – az Angyalok gyülekezete ikon látható: Szent Mihály és Gábor főangyal Krisztus Emmanuel kör alakú képét tartják. Az angyalokata mennyei Atya elsőként avatta be tervébe, a Fiú születésének hírüladását is rájuk bízta, az Isten és az ember közötti találkozásban fontos szerepeket kaphatnak. A következő ikon Szent Joákim és Szent Anna találkozását ábrázolja. A meddő házaspár hosszú böjtölés után kapott kinyilatkoztatást, hogy gyermekük fog születni. A jeruzsálemi Arany-kapu előtt történt örömteli találkozásuk megjelenítése a december 9-i, Szent Anna csodálatos foganására emlékező ünnepünk ikonja is lett. A harmadik kép a két, gyermeket váró anya, Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozását idézi föl. A Szent Lukács evangéliumában megörökített esemény, amelyet mindannyian jól ismerünk, szinte kívülről tudunk a Parakliszból, a Szentírás egyik legszebb találkozása, a Szűz Mária ajkán ekkor fölbuzgó magasztalás sokak kedvelt imádsága. Az is ősi szokás, hogy a kereszteken, képoszlopokon megemlékezünk szeretteinkről, olyan személyekről, akik életükben jó példával jártak előttünk. Az ikonok alatt nevek olvashatók: Soltész Mihály görögkatolikus pap, Terdik Gábor és Belme Anna nagyszüleim; Márián Endréné szül. Endrédi Anna, aki hosszú évtizedeken keresztül a csengerújfalui templom harangozójaként nagy odaadással végezte munkáját; Felföldi Elemér és Papp Erzsébet, akik az első csengeri templom „boldog emlékű alapítói és jótevői”. Az ikonoszlop képei arra hívják a zarándokokat, akik rend szerint ezt a kis teret érintve kanyarodnak a kegytemplom felé, hogy merjenek megnyílni, őszintén örülni a találkozásoknak, mind az égiek, mind a földiek felé, mert nagy dolgot cselekedhet velünk „a Hatalmas, kinek szent az ő neve” (vö. Lk 1,49)."^[1]

---