Tiszatarján festői környezetben fekvő zsákfalu, irodalomtörténeti emlékhelyei miatt is érdeklődésre tarthat méltán számot. Az itt elhunyt Édes Gergely mellett, számon tartjuk, mint birtokos nemest Eötvös Józsefet is, aki a helyi néphagyomány szerint első regényét, A karthausit az itteni kúriája kertjében álló fák árnyékában írta. Bár egy tanulmány szerint kevésbé valószínű, hogy itt írhatta; a település későbbi birtokosának lánya Almásy Denise verset írt erről, s ezt a rigmust az 1920-as években apja Almásy Dénes birtokos bronzba öntve a kúriája falára ki is függesztette. A bronztábla fölé 1993-ban egy bronz relief is készült, alatta az író nevével és évszámával.^[1] dombormű eredetileg az épület külső falán volt, a 2007-es felújításkor került a most községházaként funkcionáló egykori kúria belső udvarára; a bronztábla helyett most egy gránittáblán olvashatjuk a kedves sorokat:
"Bizonyítják nekünk régi dicső holtak,
Hogy e kis nemzetnek nagy fiai voltak.
És ennek a nemes múltidőknek fénye
Lehet csak jövőnknek záloga, reménye.
E vén gesztenyefa mindezekről beszél,
Letűnt nemzedéknek emlékéről mesél.
Azt mondja, azt susogja lombos koronája,
Valaha én voltam Eötvös József fája.
Mert ahol ma lakik a falu jegyzője,
Itt élt, itt dolgozott nagy nevű szerzője."
Sajnos az eredeti bronztábláról és a relief alkotójáról sem a jegyző asszony, sem a nemrégiben megjelent háromkötetes - egyébként roppant színvonalas - néprajzi nagymonográfia Tiszatarjánról, nem tesz említést.

---