A véletlen hozta elém a régebben már látott és jól elfelejtett kiadványt, ami tágabban vett lakhelyem bemutatását célozta meg a 2000. évben. Ott is – milyen meglepő – a szobrokat soroló fejezeten akadtam meg. Három alkotás díszíti az "1927 körül" épült házat, és címük is van! Nem meglepő, alkotójuk viszont nincs.
Életem különböző szakaszaiban különböző céllal jártam erre – nem említve a néhány évtizedet, amióta a közelben lakom és egy fotót sem csináltam róla. Persze, gyakran ért a "Nagy Felfedezés", akkor biztos, hogy a találat már fenn volt a lapon.
A kiadvány műemlék épületnek jelzi a Hollán Ernő utca 11. számú házat (ami még inkább Katona József utca 31., mivel ott van a bejárat). Megnéztem a "műemlékes oldalt", sikerült megtalálni a kerület helyi, fővárosi és "jogszabállyal védett" épületeinek listáit is, de egyikben sem szerepelt egyik címe sem a háznak.
Nem sok kapcsolódó információt találtam, de a terveket készítő építész neve, az építés közel pontos évszáma és az építtető ismert. ^[2]
Az épület mindkét homlokzatán láthatók fülkeszobrok. A Katona J. utca felé a "Magvető" szobra néz; kicsit balra forduló férfialak, a kötényéből "merített" magokat szórja. A Hollán utca oldalán két alkotás osztozik, a sarok felé közelebb álló egy alapos ismeretek alapján formált Merkúr, vagyis Hermész, a "pásztorok, utazók, kereskedők..." és még sokak istene a görög mitológiában.^[3] Sajnos, a forrás egy halászt említ, de Merkúr biztos. Jól látható kezében jellegzetes szárnyas botja (pontosabban hírnökbotja), amin két kígyó tekereg, karimás kalapján és csizmáján előírás-szerűen szárnyakat visel – igaz aranykardját, sípját nem látom, de öltözéke egy lepel, ami "illően" szabadon hagyja testét.^[3]
Ezen az oldalon, belül a "Kalapácsos munkás" kapott helyet, akinek megformálása önmagáért beszél. Igaz, ő sincs túlöltözve, de munkájában ez biztos akadályozná. Jobb kezében tartja a kalapácsot, amit a földön támaszt meg. A derekára tekert leplet bal kezével fogja, így mégis azt kell, mondjam, akadályozva van.
Kis kutatás elvezetett egy családtörténethez, az építtetőről, egyben a gyár tulajdonosairól szóló cikket fedeztem fel. Itt olvasom: a századfordulót követően ifjabb Walla József vitte már az üzemet, akinek nevéhez különböző fejlesztések kötődnek. Többek között írják: "Legújabban a gyár üzemkörét kiterjesztette, berendezvén egy kőfaragó-, műkőosztályt, hol mindennemű kőfaragó és szobrász munkát... készítenek karszt, süttői, siklósi vörösmárvány és gránit utánzatokban.”^[4] Ez azért izgalmas, mert – ha azt látnám, hogy a fülkeszobrok műkőből készültek volna (ám én erősen mészkőre szavazok) – elképzelhető lenne, hogy az épület díszítését ők állították elő, méghozzá elég igényes módon.

---