Ami biztos, túl vagyunk az idei Trash Art bemutató gödöllői részén, hiszen a program lezárt. 2017-től Gödöllőn nyit a szoborpark, "az újrahasznosítás nagykövetei... a Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál nagysikerű kísérőrendezvénye". A bemutatott alkotások szobrok, ill. manapság egyre inkább installációk. Most viszont hiába keresem, elindultak-e a tervezett városlátogatásokra (Budapest és Hatvan volt a cél).
Az idei téma: „Magyarország vadjai” – bár nyilvánvaló, az értelmezés rugalmas. Új az anyagok sokszínűsége. Erről, az előzőekről és a kapcsolódókról honlapjukon ^[1]
Az itt felvonuló alkotásoknak számtalan üzenete van. A kezdetekkor, de sokszor ma is, már maga, a felhasznált anyag, de természetesen a megformálás, a gondolat. Így, ez az egyre inkább tért hódító mozgalom beférkőzött a művészetekbe.
Demeter László több alkotással érkezett. Elhozta korábbi, autógumiból készült szobrait is, de az azóta az anyagok terén folytatott kísérletei eredményeit is. Olvasom: állatszobrai készítésekor először egy fém vázat hoz létre, erre építi a héjat – így ad teret az anyaggal való kísérletező kedvének.^[2]
A rozmár megint csak olyan állat, ami nem honos Magyarországon (újabb kivétel). Amikor érkeztem, fiatalok csoportja ült az amúgy monstre állat hátán és minden lehetséges testrészén. Vidító látvány volt, már sajnálom, hogy így nem készült fotó (mire visszaérkeztem, üres volt a terep).
Engem mindig lenyűgözött a "böhöm kagylóevő" bumfurdi bája. Élvezetesen mutatja be a "nagyon okos, és nagyon veszélyes" és "ráadásul zeneértő" emlős állatot a NG-ben megjelent cikk. Sok minden között az agyaráról: "A rozmár agyara jó fél méter hosszúra megnőhet; egyfelől csákányként szolgál, a rozmár belevágja a jégbe, miközben kecmereg kifelé a vízből, másfelől a vetélytársak legyőzésére és a ragadozók elkergetésére alkalmas fegyver – akár a jegesmedvét is át tudja döfni, meg tudja ölni a rozmárbika..." Ugyanitt – többek között – a tapintásra szolgáló bajuszról is, a kíváncsiságról...^[3]
A klímaváltozás hatásait vizsgálják – írják nekünk a tegnapi cikkben :-) A tengeri jég, a rozmárok életkörülményeinek meghatározója, "...elengedhetetlen, azon nevelik utódaikat, és a jégről indulnak táplálékszerző útjaikra." A klímaváltozás következtében az Északi sarkon a jég csökken. Olvashatod: "...évtizedenként 13 százalékkal zsugorodik a nyári tengeri jég. Emiatt az állatok a szárazföldre kényszerülnek, ami rengeteg következménnyel, többek között a borjakra veszélyes zsúfoltsággal jár...."^[4]

---