Ligvánd, ma Nebersdorf, közigazgatásilag Szabadbárándhoz tartozik.
A trianoni békediktátum következtében lett Ausztria legfiatalabb tartományának része.
Előtte a Sopron vármegyei felsőpulyai járáshoz tartozott.
1446-tól 1941-ig a gróf Niczky-család birtoka volt.^[1]
A Hősök emlékműve a Mindenszentek-templom előtti téren, a Szentháromság-oszloppal szemben látható.
Az emlékmű keresztet formál, felfelé keskenyedő oszlop, melyet egy egyenlő szárú kereszt, az úgynevezett „vaskereszt” zár le. Több I. világháborús emlékművön is megtalálható ez az ábrázolás, pl. az Isonzó menti sírkertekben.
Az emlékművön, a keresztszárak találkozásánál egy Krisztus-dombormű látható, amely a feltámadásba vetett hitet hirdeti.
„Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.«Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.«Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«”^[2]
A keresztszárak végződésein is allegorikus domborműves ábrázolások vannak.
Az erősen mohásodó emlékmű feliratai nehezen olvashatók, de megtalálható rajta a falu hősi halottja, gróf Niczky Ferenc főhadnagy neve is, aki az orosz fronton halt hősi halált.
Ligvándi temetéséről, ahol Sopron-, és Vasvármegye népes küldöttsége is megjelent, a korabeli újság is beszámolt.^[3]
Niczki Niczky Ferenc gróf gyászjelentéséből tudni, hogy 1914. szeptember 20-án helyezték örök nyugalomra a ligvándi templom családi kriptájában.^[4]
Az emlékművön 93 név olvasható.^[5]

---