2012 nyarán, július közepén voltam a konyári falunapon először a településen. Akkor, még csak a 2011-ben elkészült alkotások voltak elhelyezve a központi parkban. A konyári fafaragó tábor 2012-es programja, a honfoglalás témájához kapcsolódó művek alkotása volt. Ezeket most találtam meg a falu utcáin, terein.
A központi parkba, szerintem az Emese álma című szobor a Mag című alkotást váltotta, de hogy a Maggal mi lett, arról nincs információm.
Egy szép női alakot ábrázolt a szobrász, természetesen meztelenül, vagyis aktszobor az Emese álma. Mindezt úgy, hogy a település hatalmas műemléki református templomára nézne az alkotás, már ha kilátna a sűrű bozótból, ami körülveszi. Lehet nem is véletlenül dugták el így?
Nekem túlontúl gondozatlannak tűnt most ez a tér...

Egy vers Emese álmáról, Juhász Gyula írta:
Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.
Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.
Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.
Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.
Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.
És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak!
Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének?

---