Borisfalva, ma Kleinwarasdorf a trianoni békediktátum következtében lett Ausztria része.
Közigazgatásilag Szabadbárándhoz tartozik.
A törökök pusztítása után a XVI. században horvátokat telepítettek a vidékre.
A XVII. századtól a herceg Esterházy-család birtoka volt.^[1]

A Fertő-parton és az Őrvidéken több helyen találkozhatunk, „Harangos Madonna” szobrokkal.
Templomokon, kápolnákban, fülke-szobrokként, házakon és utak mentén talapzatra állítva egyaránt láthatjuk őket.
Az ábrázolás témája mindenütt azonos, Szűz Mária kezében tartja a kisded Jézust.
Általában díszes faragott palástban, Borisfalván aranyozott jogarral látni a Szűzanyát.
A harangos Madonna, kismartoni Madonna redőzött ruházatát itt is reneszánsz stílusú faragások díszítik, akárcsak a karjában tartott gyermek Jézusét. Mindketten koronás fővel ábrázoltak.^[2]
A Mária tiszteletnek, Mária palástja alatti oltalomkeresésnek a török elleni harcok idején (is) különös szerep jutott, e település és lakói esetében pedig hatványozottan igaz.
„O Maria Nagy Úr Annya/ és Mennynek Kiralné Aszszonya/ Bajvivoknak biztatoja és ellenségünknek rontoja// Zaszlod alatt vitézkedönk/ ne hagyd hiveidet elvesznünk”^[3]
„Te ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat, /
Az ki örökkén volt, s imádod fiadat /
Ugy mint Istenedet és nagy monárchádat: /
Szentséges Királyné! /
Hivom irgalmadat […]”
(Zrínyi, 1663, 3–4. ének)

A Borisfalván állított fogadalmi Mária-oszlop 1741-ben készült.
Felirata: „Ex Vota Mathias Et Lorenti Pales 1741.” Az állíttató a talapzatra védőszentjét, Szent Mátyás apostolt, a keresztény mészárosok és ácsok védőszentjét faragtatta. Attribútuma a bárd.^[4]

Szerepel az osztrák műemléki nyilvántartásban.^[5]

---