Salgótarján központjában épült fel a 60-as évek közepén az SZMT (Szakszervezetek Megyei Tanácsa) székház. Tanácstermének díszítésére Patay László festőművész kapott megbízást. A 31 négyzetméter nagyságú secco évtizedeken keresztül volt ékes dísze az épületnek.

"A nagyméretű alkotáson Patay arra törekedett, hogy az egyszerre áttekinthető legyen, mindazonáltal nem mosta el a történelmi egymásutániságból fakadó időbeli különbségeket. A statikusan felépített kompozíció egységes hatásúvá teszi a kép látványát, de nem szünteti meg az egyes részjelenetek sajátos atmoszféráját, szituációs erejét. A balról jobbra irányuló kompozíciót a múlt hősi küzdelmeinek felidézésével indítja. Ebből a szituációból a felvonulók csoportja vezet át a felszabadulás időszakába. Az ünnepet és a munkát Patay nem választja ketté, a műnek ezt a középrészét egy bányajelenetet ábrázoló alsó szinttel gazdagítja. Itt helyezi el a téglaadogató munkás alakját, akinek mozdulata visszavezeti szemünket a felső szintre, egy építkezés színhelyére. A kép jobb oldalán már a béke és a művelődés hangulatát árasztó csoportok láthatók. A nagylélegzetű alkotás a munkásosztály történelmi harcát és győzelmét fejezi ki."^[1]

A rendszerváltást követően - pontos évszámot nem tudok mondani - a székház funkciójának bővítése során belső átépítési munkálatok zajlottak az épületben, a seccot elfalazták. A forrás szerint a falon fennmaradt, lehet egyszer valaki úgy gondolja, hogy érdemes kibontani és ismét láthatóvá tenni. ^[2] Volt már rá pozitív példa.

Köszönet Ádynak, hogy egy archív képpel felhívta a figyelmemet a listámon várakozó alkotásra, továbbá köszönöm a festőművész lányának, Siklósiné Patay Editnek, hogy nemrég több fényképet is megosztott velem édesapja munkásságát illetően.

---