Néha különös dolgokat művel velem a véletlen. Tegnap reggel egy számomra eddig ismeretlen útvonalon vitt keresztül a navigációs rendszer a fővároson, miközben Székesfehérvárról a Kerepesi útra tartottam. Először a Lampart feliratú kapura kaptam fel a fejem, majd megpillantottam a mögötte lévő gyárépület homlokzatán egy szépségét. Nemcsak az alkotás, hanem a közelgő stop tábla miatt is a fékre léptem, majd a kereszteződést elhagyva egyből félreálltam és izgatottan nyitottam meg a (köz)térképünket. Nem akartam elhinni, hogy még nincs dokumentálva. Sajnos a reggeli fények nem voltak kedvezőek a fotózáshoz, de pár órával később a visszafelé vezető úton már tökéletesek voltak a fényviszonyok.

A Lampart (ZIM) profilja vegyes volt, az ország területén több gyáregységben (Budapest Kőbánya, Budafok, Salgótarján, Kecskemét, Bonyhád) folyt a munka. A gyárak, gyáregység főprofilja egymástól eltérő volt, melyekről részletesen az alábbi linken lehet olvasni: ^{[1] [2]}.

A Kőbányán lévő gyár egyik épületének homlokzatán egy 24 elemből álló zománc kompozíció látható. A felső részen a gyár által előállított zománcozott vegyipari gépek és berendezések láthatóak, alatta három személy; két férfi és egy nő. A női alak egy folyadékkal teli lombikot tart, míg a középső férfi kezében egy könyv látható. A területre nem volt lehetőségem belépni, melyet így utólag nem is bántam meg, mert fotózás szempontjából nem okozott problémát, hogy a kerítésen kívül tartózkodtam. Elsősorban szignót szerettem volna keresni, de miután asztali gépemen közelebbről átnéztem a fotókat és belenagyítottam sikerült is megtalálnom, amit kerestem. A középső férfi kezében lévő könyvön az alábbi felirat olvasható: KÁTAI MIHÁLY 1964

"A Tűzzománcművészek Magyar Társaságának tiszteletbeli elnöke. A kortárs magyar zománcművészet legnagyobb hatású művészegyénisége, akihez szorosan kapcsolódik a műfaj 60-as években történt fellendülése, a zománc képzőművészeti irányba való elmozdulása. A zománccal még a főiskola idején Budapesten, a Lampart Zománcipari Műveknél ismerkedett meg, ahol kihasználva a lehetőségeket, a 60-as években folyamatosan alkot, eleinte “lábaszománcot”, később elsősorban fémes zománcokat használva. 1964 tájától egyre többet tartózkodott Kecskeméten is, ahol Stefániay Edittel, Simon Balázzsal együtt folytatott kísérleteket a helyi zománcgyárban.Sikereket ért el a Képcsarnokon keresztül eladott zománcos táblaképeivel. 1970-ben a bécsi Schauer zománcgyár meghívására Ausztriában dolgozott. Nevéhez fűződik a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep megalapítása 1975-ben, melynek 1987-ig a művészeti vezetője volt." ^[3]

---