Újra az árkádsor előtti síremlékek egyike. Nem fotóztam korábban, de mint kiderült, az emlék nem is szerepelt azokban a forrásokban, amiben korábban kerestem volna. A 2018-ban megjelent, adataiban frissült és bővült kiadvány kellett ahhoz, hogy az alkotót, Martinelli Jenőt és a sírhely adatait azonosítani tudjam.^[1]
A következő gond, az itt eltemetettek azonosítása volt. Erről nem szól Tóth Vilmos gyűjtése sem, de a síremléken nem látszik erre vonatkozó felirat, de tulajdonképpen a névnek is csak az eleje olvasható gond nélkül a növényzet miatt.
Kerestem, a vezetéknév adott volt. Kisebb híreket, különböző neveket találtam: Amália, Gyula, Emma, de a legtöbbet szereplő Greszler Jenő. Ő az, akinek megtaláltam halálhírét is, sőt temetéséről szóló tudósítás is olvasható egy tudósításban.
Greszler Jenő árvaházi főfelügyelő, miniszteri osztályfőnök volt, akit augusztus 1-én, csütörtökön temettek el a Kerepesi úti temetőben. "...A gyászszertartáson részt vett a város képviseletében dr. Kiss Endre főispán és dr. Liszka Béla polgármester és koszorút helyeztek a sírra. Az árvaház igazgatósága és tantestülete Mares Géza igazgató vezetésével jelent meg a temetésen és hatalmas koszorút helyezett el a friss hantra."^[2]
A híradás megfogalmazásából lehet következtetni arra, hogy – ha feküdt is itt korábban elhunyt családtag – a sírhelyen még nem állt családi emlék. Ezek szerint a síremlék 1940 és 1954 között készülhetett (Martinelli J. 1954-ig élt).
Szép és kiegyensúlyozott kompozíció született a család emlékezetére. Az előtérben az összekapaszkodó, magára maradt család tagjai gyászolják az elhunytat. Középen a csinos, loknis frizurát és vállát szabadon hagyó ruhát viselő fiatal özvegy öleli és vigasztalja gyermekeit. Hátuk mögött Jézus alakja magasodik, támaszt nyújt a búcsúzáshoz. Alakjának megformálása alapján egy Jézus szíve ábrázolást vélek látni, az "isteni szeretet" kíséri az elhunytat.

---