Kismarton „1910-ben 3073 lakosából 2074 német, 834 magyar és 101 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásának székhelye volt. 1921-től Ausztria része. …)”^[1]
1925-től az új tartomány, Burgenland székhelye.

Közel a kismartoni várhoz Szent Rókus – imára kulcsolt kézzel - az égre tekint.
A szegényeket, rászorulókat is támogató ferencesek szeretett szentje, kinek himnuszát mind a mai napig imádkozzák a gyöngyösi ferencesek. ^[2]
A magas korinthoszi fejezetű oszlopon zarándokruhában, oldalán tarisznyával és kulaccsal, rövid köpenyben, a köpenyen zarándokkagylóval, kalappal látjuk. Érdemtelenül elszenvedett fogságában, hűséges kutyája a szájában vitte Rókusnak a kenyeret. A zarándokkalap és a zarándokkagyló is Rókus attribútuma.^[3]
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma szerint „az egyház hivatalosan sohasem avatta szentté…”.^[4]
A Magyar Katolikus Lexikon szerint igen: a XVI. század végén.^[2]

A szobor pillérének oldalain feliratok olvashatók:
- Német nyelvű ima, könyörgés a Teremtőhöz és Szent Rókushoz.
- A restaurálás, felújítások feljegyzett időpontjai: pl. 1775, 1802.
- A nyugat felé néző oldalon az állíttatás pontos dátuma látható: A.D. 1713. szeptember 4.
A címerpajzsban a kismartoni kádár-céh szimbóluma is látható.
Szerepel az osztrák műemléki nyilvántartásban.^[5]

"Üdvözlégy, boldog Rókusunk,
nemes vér, édes vigaszunk,
ki kereszt-jellel vagy jegyes
a szíved táján bélyeges.

Rókus, te úton-útfelen
csodát tettél sok betegen,
kit pestis láza elgyötört,
egy ujjadtól életre költ.

Üdv, Rókus földünk angyala!
Szólítván mennyek láng-szava,
felsőbb erőkkel indított
bajunkat elhárítanod."^[6]

---