Hogy mik történnek a környezetemben – ideig-óráig tudatomon kívül!? És milyen bonyolult – vagy inkább, sokrétű! Hogyan mondjam el?
Volt egyszer egy kórház a Szabolcs utcában, amit réges-rég bezártak. Vannak dolgok, amik méltánytalannak tűnnek, másképp: sok ismeretlenesek. A hosszú évek látszólag minden történés nélkül teltek. Jártam ott azóta és láttam az építkezést a "szomszédban", bár az a terület is a kórházhoz tartozott egykor. Most tudtam meg, az építkezések mi célt szolgáltak. Nem részletezem, a történelmi háttér az első forrásban követhető.
Az Artpool Művészetkutató Központ 2020-ban költözött a megújított telepre. Kapcsolódik egy hosszabb távú projekt: egy szoborkert kialakítása – kihasználva az új körülményeket, a kert adottságait, művészi alkotások ideiglenes, vagy végleges felállítása tervével.^[1]
Galántai György, az Artpool alapítója, idén 80 éves. Ehhez kapcsolódóan az ő alkotásának felállítására került sor. Róla részletes életrajz olvasható az első forrásban, egyben a szobor története is. Az alkotás készült 1983-ban, de Galántai budapesti szoborállítási kísérleteit kudarc kísérte (ld. a kapcsolt lapot is), így ez a szobor is kapolcsi háza kertjében állt mostanáig.^[1]
Az út a szobor felfedezésétől különböző médiák cikkeit követve vezetett. A meghívó a kitűzött időpontról tudósított^[2], a másnapi bejegyzés az Fb-csoportban beszámolt róla. Innen: "Fehér Dávid méltó avatóbeszéde után Galántai előadta “Ébresztő” című improvizációját, ahol - saját megfogalmazásában - "a Magassági lépéskötelékben rejlő konkrét zenei lehetőségek megszólaltatásával mintegy felébresztette, vagyis felszabadította a lépéskötelék láncolat jellegét - a jövő számára..."^[3]
Az avatást kísérő zenei aláfestés (Walter Marchetti “Más") – mint írják, ez "a történeti artpool.hu kezdőlapjának a zenéje is", kapcsolódik. Leírva: "...meghatározott időközönként a magasból a tengerbe dobott különböző nagyságú kövek hangjai hallhatók, a rendszertelenségben rejlő rendszeresség élményét nyújtva".^[3] Ezt sajnos, nem találtam meg, de ha a konkrét zenei élményt nem is, az előadót meg tudom idézni (hasonló időszak, 60-as évek): https://www.youtube.com/watch?v=gXOIkT1-QWY
Fontos motívum a talp, ami közös Galántai alkotásainak egy sorozatában, így "valós méretű, plasztikai kézjeggyé vált", a cikk kifejezésével „talp-etalonja”.^[1]
A hat méter magas szobor – mint az előzőekből is látható – több mondanivalót hordoz. Csodás, akinek megadatott, hogy a művet szemmagasságból szemlélje. Ami már fotózáskor feltűnt, a rudakkal a magasban tartott talpakat láncok fogják össze. "Az összeláncolt lépések vasrudakon a hétköznapok fölé emelt halmaza egyszerre börtön és megváltás, eltéphetetlen kapocs a múlttal és a jelenből alig kivehető jövővel."^[1] Ezt és minden további gondolatot ajánlok innen, vagyis az első forrás cikkéből.

---