1919. augusztus 17-én egy olyan esemény zajlott a Muravidéken, amelyet minden érintett nemzetiség másképp lát. A szlovén állam az anyaországhoz való csatlakozásként emlékszik a történtekre, de másképpen látják ezt az ottani magyarok.
A szlovénok kétféleképpen hivatkoznak az eseményre: "A muravidéki szlovénok egyesülésének napja az anyaországgal az első világháború után" vagy "A Muravidék anyaországhoz való csatolása". ^[1]
1919. augusztusában a már elfoglalt Muraközből a Szerb-Horvát-Szlovén Állam katonai egységei bevonultak a Vendvidékre. "Az idegen csapatok elfoglalták Alsólendva, Muraszombat, Bántornya és Felsőlendva környékét. A Szentgotthárd mellett található 9 település (Istvánfalva, Tótfalu, Felsőszölnök, Szakonyfalu, Permise, Orfalu, Alsószölnök, Ritkaháza, Újbalázsfalva) mintegy 5000 szlovén lakossal Magyarországon maradt, míg Alsólendva és néhány másik település elcsatolásával 20-22 ezer magyar nemzetiségű került a délszláv államhoz." ^[1]
Ma már ünnepként tekintenek augusztus 17-re, Muraszombaton pedig egy nagyméretű műalkotás is felhívja a figylemet erre a történelmi jelentőségű napra.
Az alkotás alapját egy töredezett két méter széles, hat méter hosszú és 1,7 méter magas gránittömb adja. A kőtömb a földbe van ágyazva, tetején képzelt, szimbolikus szlovén nemzeti hősők fejszobrai láthatóak bronzból. Az egyetlen valós portré a katolikus pap, dr. Matija Slavič portréja. A tömb oldalán bronz faágak kanyarognak, mintegy összekötve az embereket a muravidéki földdel.
Az emlékmű Mirsad Begić, a Prešeren-díjas akadémiai szobrászművész alkotása.
Dr. Robert Inhof, a Murska Sobota Galéria igazgatója az alkotás avatásán annak szimbolikus jelentőségét hangsúlyozta: A tömb egy csónak sziluettjét sugallja, az idő és a feledés folyamán haladó csónakét, amely legyőzi a természeti vagy szimbolikus akadályokat is, így a megbékélés felé halad.
Az emlékművet ünnepélyes keretek között adták át 2019. decemberében. ^[2]

---