Mát közel egy évtizede várakoznak ezek a fotók. Akkor voltam ugyanis első körben a Nemzeti Színházban az ott elhelyezett szobrokat fotózni. Csoportban lehetett (és lehet) csak látogatni, nehéz volt egyeztetni a közös programot és a sajátom, amikor leragadtam egy-egy szobornál, vagy türelmetlenül vártam, hogy továbbmenjünk. Aztán megszöktem.
Igaz, szóltam a csoport vezetőjének, de nem volt tervben az alsó szint meglátogatása, ahol a stúdiószínház van. Pedig szobornak ott is kell lennie! Volt is kettő, de már lefelé mentemben buzgón kattintgattam, mert a padlóra komponált mozaik nagyon tetszett. Különösen nagy élmény volt, hogy a korábbiakkal ellentétben itt magam voltam, a padlómozaik lábak és cipők nélkül hagyta magát, fotózzam nyugodtan!
Aztán elszomorodtam, mert a szobrokra vonatkozóan minden adatot nyilvántartanak és meg is kaptam listán, de minden igyekezetem ellenére a mozaik alkotója nem lett meg. Sok volt a várakozás, de végül feledésbe merült. Mostanában jártam arra...
A színház honlapján az épület leírásán belül külön fejezetbe került a belsőépítészeti kialakítás. Egységes koncepció mentén komponált, hivalkodás nélküli, mégis különleges anyagok, elegánsan harmonizáló színegyüttes jellemzi. "A stúdiószínház előcsarnokában magyar iparművész közreműködésével lerakott, egyedi tervezésű üveg padlómozaik készült." Ő az, a magyar iparművész, aki évek óta keresek!
Az üvegmozaik nyújtózkodó formái, visszafogott színei természetes alapot adnak a lényegében lekerekített formát követő előtérnek. A mozaik nehezen írható le. Csúcsos, lényegében háromszögre emlékeztető, de hajlított szélekkel komponált vonalak jellemzik, amibe beleolvadnak (vagy amiből kibontakoznak?) köríves formák. Színvilága tagadhatatlanul jellegzetes, de 'illő módon" simul bele környezetébe.

---