Korábban nem, de most tudatosan készültem, mit keressek, milyen értékes síremlék nincs még feldolgozva innen, a temetőből? Sidló Ferenc alkotásai, a stílus, amit képvisel, nekem vonzó, így "méltánytalannak" láttam, hogy eddig Nagy Endre emlékére nem került sor. Igencsak elszomorított, hogy a síremlék olyan mértékig piszkos, hogy az alkotást nem is igen lehet megítélni. Miért van ez? Az utóbbi időkben tett látogatásaim során a látottak miatt egyre csak kesergek.
Az illetékes honlapról: "A temetők épített öröksége az elhunytakra emlékezés művészi formába öntésének változásairól is mesél. A Fiumei Úti Sírkert jelentős szoborpark, a magyarországi síremlékművészet gazdag gyűjteménye."
Nagy Endre – született Grósz, (1877–1938) "író, publicista, humorista, konferanszié, filmrendező, esszéíró; 1908-ban az első magyar kabaré, a Modern Színpad megalapítója, vezetője, majd újjászervezője Nagy Endre Kabaréja néven, a Gresham, majd a Pesti Kabaré igazgatója, a Greshamban a Pódium Kabaré megnyitója, Salamon Bélával a Terézkörúti Színpad megalapítója és igazgatója".^[2]
Apjával nyugszik ifj. Nagy Endre (1906-1936), a két évvel előtte elhunyt író, publicista.
Mindkettejük halálhírét lehozta a korabeli sajtó, találtam híradásokat a temetésről is. "...A Jókai lepellel letakart koporsót hatlovas gyászhintóra helyezték és a nagyszámú gyászoló gyülekezet utolsó útjára kisérte Nagy Endrét. ..."^[3]
Sajnos, semmit nem találtam a síremlékről, annak felállításáról. Abban biztos vagyok, hogy az emlék a kabarét megalapító idősebb Nagy Endre számára készült, erre utal a sír felett mintegy színpadi környezetet megidéző építmény és az alatta elhelyezett szoboralak; szerintem a kabaré világát idézik meg.
A nőalak egyszerre képviseli a szecessziós stílus finom ábrázolását és egy, a teátrum díszletei között fellépő színésznő alakját. Egy csavart oszlopon áll, testhez simuló, finom redőzetű, egyik lábszárát végig látni engedő ruházata, de testtartása is a századelő színpadi világát idézi. Mégis, a nőalak arca, pontosabban karja és fátyla árnyékából (és a sajnálatos elpiszkolódásból) előtűnő szeme megdöbbentő erővel néz szembe a nézővel.

---