Időpontra mentem, úri jókedvemben vágtam át az Orczy-kerten, belülről kerültem a főépületet. Négy mellszobor várt belül és engem mégis ez az emléktábla hozott lázba. Előbb a felfedezés, ezt én még nem láttam itt! Utána a kételkedés, jól emlékszem-e? Az nem egyértelmű, hogy "okos" nem mutatta. Hazaérve gyors kutakodás és valóban, a tábla ebben az évben került vissza az eredetileg 1929-ben állított pótlására az épület homlokzatára: rekonstrukció.
Idén, Romanelli születésének 145. évfordulóján tervezték a rekonstruált emléktábla avatását. Mint annyi mindenbe, a pandémia ebbe is beleszólt. Minden esetre a tábla ez-idő tájt a helyére került – abban a reményben, hogy lehetőleg júniusban sor kerülhet az elmaradt ünnepségre.
Romanelli a Tanácsköztársaság idején az olasz katonai misszió parancsnokaként tartózkodott Budapesten. Kapcsolatban állt a proletárdiktatúra ellenzékével, ill. próbált hatni a kommunista vezetőkre, egy polgári demokratikus koalíciós kormány számára történő hatalomátadásra. Csikány Tamás ezredes, hadtörténésztől: „Humanitárius tevékenysége tetőpontjának a június 24-i Ludovika felkelés résztvevőinek megmentését tekinthetjük”. Romanelli ti. levelezésben volt Kun Bélával, követelte, hogy az ellenforradalmi felkelés résztvevőit hadifogolyként kezeljék. Ezzel számos résztvevő életét mentette meg.
Az ellenforradalmi eseményekben 19 tiszt és 257 akadémikus vett részt. Az áldozatokról emlékezik meg a közelben, szintén rekonstrukcióként újraállított emlékoszlop. A további résztvevők élete többségében Romanelli Guido közbenjárásának köszönhető.^[1]
Az emléktáblát az események 10. évfordulóján állították, amit 1936-ban a még élő ünnepelt meg is látogatott. Romanelli 97 éves koráig élt és egész életében ápolta magyar kapcsolatát. A tábla sorsáról nem találtam konkrét információt. Évtizedekig nem volt a helyén, most pótolták. "„Az emléktábla állítása összefügg azzal a hagyományápolással, amely az NKE-re a kezdetektől fogva jellemző volt. Azt tudjuk, hogy Romanelli sokat tett a ludovikásokért, embereket mentett meg a kivégzéstől. Az olasz ezredest nagy tisztelet övezte hazánkban akkor és később is..."^[2] Minden további kapcsolódó információ olvasható u.itt., ill. érdeklődőknek ajánlom a Ludovika TV kapcsolódó felvételét: https://www.facebook.com/uni.nke/videos/765748454338144/
A veretes emléktábla adatait, leírását egy ludovikás tanulmányban találtam meg: "A főépület homlokzatának jobb sarkán helyezték el 1929-ben Guido Romanelli olasz alezredes bronzból és márványból készült emléktábláját. E tábla Romanelli alezredesnek, az olasz katonai misszió vezetőjének a Tanácsköztársaság alatt, 1919. június 24-én halálra ítélt ludovikások megmentéséért kifejtett tevékenységére emlékeztetett. Készítője Sződy Szilárd szobrászművész volt. Az emléktábla rámáját az olasz és a magyar címer díszítette..."^[3] Itt nem említik a tábla alján, középen látható, kör alakú keretbe foglalt képet, ami egy minden erejét megfeszítve a sárkány (a gonosz) ellen küzdő atlétát ábrázol. Kicsi, de meggyőző részlet! Üzenete egyértelmű, a szereplők behelyettesíthetők és talán a párhuzam is jól látható az olasz felfogással a sárkányokkal kapcsolatban: https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_s%C3%A1rk%C3%A1ny#It%C3%A1liai_s%C3%A1rk%C3%A1nyok
A tervezett avatásról sajnos, nem találtam adatot. Június 24-én ünnepi megemlékezést tartottak az Ellenforradalmi emlékoszlopnál. Az erről szóló tudósításban felmerül Romanelli neve, de az emléktábláról nem esik szó. ^[4]

---