Vulkapordány, ma Wulkaprodesdorf, a trianoni békediktátumig Sopron vármegyéhez tartozott.^[1]
Az Esterházy család birtoka volt.
A Szentháromság-oszlopot a törökök XVII. században történt pusztítása után, 1725-ben emelték.^[2]
Talapzatán, középen a Boldogságos Szűz Máriát látjuk. Dicsfénnyel, imára emelt kézzel ábrázolt. A földgolyót körülölelő kígyó a gonoszt, a bűnt, a keresztény Európát veszélyeztető pogány veszedelmet jelképezi,^[3] amelyet az Istenszülő Szűz a „Keresztények Segítsége”^[4] eltaposva legyőz.
Mellette Szent Sebestyén és Szent Rókus szobra áll. Mindketten a tizennégy segítőszentek közé tartoznak.
-Szent Sebestyént „az ismétlődő pestisjárványok miatt nagyon tisztelték, mert a Zsolt 7,13 szerint a nyílvessző a hirtelen betegség jelképe, és Szent Sebestyén sebekkel borított teste hasonlított a pestises betegekéhez.”^[5]
-Szent Rókust zarándokruhában, vándorbottal a kezében, oldalán tarisznyával és kulaccsal, rövid köpenyben, fején kalappal. Felhúzott köpenye alatt ujjával mutatja a „fekete halál” okozta sebekkel borított lábát. Érdemtelenül elszenvedett fogságában, hűséges kutyája a szájában vitte Rókusnak a kenyeret.^[6] Köpenyén további attribútum, két aranyozott zarándokkagyló látható.^[7]
A talapzat hátulján Szent Rozáliát - a feszülettel és halálfejjel - látni, akinek közbenjárását szintén a járványos betegségek idején kérik. Szent Rozália tisztelete ezen a vidéken, a Rozália-hegység határában különösen érthető, hiszen ezt a település egykori ura, herceg Esterházy Pál teremtette meg. ^[8]
Az égbetörő, magas, szőlőindás díszítésű, korinthoszi fejezetű, három kerubfejjel ékesített oszlopon a Szentháromság-csoportja áll. Az alakokat a Szentlelket szimbolizáló galambból áradó dicsfény, ragyogás övezi.^[9]
Az Atya és a Fiú kezében uralkodói jelvényeiket tartják.
Az Atya attribútumai, az aranyozott jogar és a földgolyó, melyek a teremtett világ feletti uralmát jelentik. Jobbját, kezében a jogarral áldásra emeli. „Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más Isten!” (Iz44) „Valószínűleg nemcsak azt jelenti, hogy Isten a teremtés és az eszkaton (az eljövendő világ) Ura, hanem még sokkal többet. (…) Ő nem egy erő a világmindenségben, a kozmoszban, hanem a létezés és a történelem fenntartója. Hatalma nem mérhető földi mértékkel, nem hasonlítható semmihez.”^[10]
Szerepel az osztrák műemlékek jegyzékén.^[11]

---