"...2017 januárjában megkezdte működését az író nevét viselő intézet, melynek működtetője a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány." A cél: "Kertész Imre máshol el nem helyezett hagyatékát őrizze, feltárja és publikálja, valamint hogy az alkotó szellemi örökségét ápolja." ^[1][3]
Az intézet számára megvásárolt Benczúr utcai épületének felújítási munkálatai 2020 májusára fejeződtek be. ^[2] 2020. október 9-én jött a hír (utána kerestem), átadták az épületet. Ádynak köszönet!
Egy akkor talált videót nézve, előtérben Kertész Imre mellszobra áll, míg más képvágások felvillantottak további szobrokat is. Az intézmény honlapján olvasom: a kertben azoknak a mellszobrát is elhelyezték, akik hagyatékrészét ugyancsak az intézet kezeli. Alkotójuk azonos. ^[2] (Kis zavart okoz: a Wikipédián az alkotásokról fényképet találtam, már itt mutatja a mellszobrokat -- 2019-es dátummal.)
Kertész Imre mellszobra az épület előtt áll, mögötte beljebb, az épületszárny mögött áll ez az alkotás. Az utcáról is látható. Így készültek a felvételek, a kerítés, ill. a zárt kapu által behatárolt feltételek szerint.
Vártam a bemutatással, mert időközben több levelet írtam az intézetnek – bár kevés választ kaptam. Egyet igen, amiben az állt (fotózási engedélyem kérésére válaszként), biztosítanak fényképeket és átadják a szöveget, amit kérnek megjelentetni. Az együttműködés itt – szomorú szívvel leállt.
A kerítésen benézve Petri György (1945–2000) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró mellszobrát értem el úgy, hogy a teleobjektívet csúcsra járattam. A készült képek így erősen fél oldalasak. Most is csak azért készítem el műlapot, mert nem akarok adósságot átvinni a jövő évre.
A költő életrajza, munkássága a kapcsolódó műlapoknál érhető el.
Születésének évfordulóján egy versrészlettel emlékeznek az intézet honlapján. Ugyanennek a versnek, Egyszerű, dalszerű, másik részletét idézem:
"...Lesz, ami lesz. Van, ami van.
De úgyse hagyjuk annyiban.
Volt, ami van. Van, ami volt.
Tatarozás alatt a bolt
zavartalanul működik.
Mi meg jól elvagyunk. Pedig…
Ámbátor? Jóllehet? Noha?
Nem lesz már semmi úgy soha.
Maradjunk mégis annyiban:
jó is, elég is, ami van." ^[5]

---