Ebben az évben ünnepelték gróf Benyovszky Móric születésének 280. és halálának 235. évfordulóját. Ebből az alkalomból emlékévet szerveztek "a kalandorok századának emblematikus alakja" emlékére, az ünnepségsorozat záró aktusa volt a fejszobor leleplezése és avatása, egyben – a tudósítás szerint – Közép-Európában az első, ami őt ábrázolja.^[1] Nem nézik a Köztérképet!!? (ld. a kapcsolat lapot.). A hírt Ády hallotta reggel a rádióban, kérdezte, voltam-e (köszönet!), de nem! Mint olvasom, az esemény online is követhető volt.
Benyói és urbanói nemes gróf Benyovszky Móric (1741–1786) ^[2] – a talapzat vésete tanúsága szerint – világhírű magyar hajós, katona, a "szabadság szerelmese" a szobrot a Benyovszky Nemzeti Emlékbizottság, a Benyovszky Társaság, Benyovszky Móric tisztelői, Józsefváros polgárai és az Eurohand csoport állították.
"A márványtalapzaton nyugvó fejszobor kellően hangsúlyos, de nem tolakodó. Ami feltűnő lehet – mivel Benyovszkyról az emberben a kemény kalandor képe él –, hogy az érett embert mutató arc milyen lágy, sokkal inkább a tudós diplomatát, mint a harcokban edzett katonát idézi meg."
Benyovszky Móric, négy uralkodó, három nemzet katonája, nemzetközileg ismert és népszerű egyéniség volt. Ezt számtalan tény bizonyítja, amit a forrás cikkében részletesen sorolnak. Egy összefoglaló a nemzetközi kalandorról: „Ő a felvidéki nemes, világutazó és gyarmatosító, akit magyarok, szlovákok és lengyelek, de kicsit a franciák és az a madagaszkáriak is magukénak éreznek, aki küzdött az oroszok ellen a lengyel szabadságért, aztán a sajátjáért, aki a XVIII. században az első és leghíresebb »gulágról« szökött rab volt. Benyovszky ebben a soknemzetiségű, szabadságszerető kerületben otthon van, nélküle szűkebb lenne a világ.”^[1] (Továbbiakat ld. uott.)
A beszámoló többször említik, Jókai Mór volt Benyovszky első kutatóinak egyike. Jókai elemző jellemzést adott a kalandor magyarról. A ünnepi beszédek is idéznek írásából (olvasható a cikkben). Összegzés: Benyovszky ennélfogva egyike a legkövetkezetesebb politikai hősöknek, akiknek jellemén a kalandos élet csak jelmez, tetteiben a regényesség csak staffázs.”

---