Varga Imre Munkácsy és Kossuth-díjas szobrászművész sorosan kötődött Siófokhoz. Itt született, ide járt iskolába, háza áll a Balaton parton és számos szobra díszíti a város tereit. A képzőművészet terén elért kimagasló érdemeiért, mellyel Magyarország és Siófok város hírnevét is öregbíti 1985-ben megkapta Siófok Díszpolgára címét. A város vezetése a szobrászművész halála után úgy döntött, hogy szobrot emelnek tiszteletére, amit a művész fia, Varga Tamás szobrászművész készített.
A művész pelerines egész alakos bronz szobra, egy padon ül a Balaton partján. A pad túloldalán a Sió tündérének kis alakja látható. Az arra járó emberek akár közéjük is ülhetnek megpihenni, vagy fényképet készíteni.

Beszámoló az avatásról:
„Varga Tamás roppant nehéz feladatra vállalkozott – mondta az avatón Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója. – A világhírű művészt, a Siófok számára fontos gondolkodót, Imre bácsit kellett ábrázolnia, nem is akárkinek, hanem a fiának; apa és fiú, két szobrászművész, két mester találkozásaként. Így megtalálni azt az időt, amibe belehelyezi a szobrot; édesapját, a művészt, az anyagot. De nem a mi jelen időnkbe, hanem a mítosz, a mese idejébe, az örök időbe. Siófok, a Balaton egyik leggyönyörűbb legendája, Sió és Helka tündérek, a kecskekörmök története adja a mesekeretét a szobornak, ahová le lehet ülni, megérinteni Varga Imre vállát, megsimogatni a balatoni tündért. Varga Tamás megtalálta az időt, a formát. A szeretet, a befogadás lesz a szobor sorsa.”

Mindig is kedvenc története volt ez a balatoni legenda – árulta el a Siófoki Híreknek Varga Tamás. „Sokszor készítettem már grafikát a történetről, s most úgy gondoltam, édesapám mellett – aki igazi lokálpatrióta volt – méltó módon megjeleníthető. A balatoni tündér és édesapám találkozásának pillanata ez, valahol az éteri síkon, már nem az e világon, de még nem is odaát. Siófok új jelképe is lehet.”

"Varga Tamás fontosnak tartotta hozzátenni: kőszobrász- és öntőmester segítői nélkül nem készülhetett volna el az alkotás."^[1]

---