A Ferihegyi Repülőtér 2-es terminálja 1985. november 1-én nyílt meg az utasforgalom számára. Az új, modern terminál számos kiállító teret, és műalkotást kapott a területek díszítésére. ^[1]
Az egyik ilyen díszítőelem a tranzit váróban felállított fénymobil. Az akkor nagyon modernek számító alkotás, egy interaktív, elektronikusan vezérelt lézer-fénymobil, amit Csáji Attila Munkácsy-díjas festőművész készített. ^[2]

Az alkotás ma már nem látható, valamikor lebontották. A lexikon adata szerint tönkrement, "kiégett". ^[3]

Így ír a művész az alkotásáról:
"A Lézerszem egy interaktív fénymobil.
A budapesti Ferihegy II. repülőtér építésekor nyertem el a megbízást megvalósítására. A helyszín maga a koncepció kialakításában katalizáló szereppel bírt. Századunk egyik meghatározó élménye, hogy szinte összezsugorodott a Föld. Pont a repülés által.
A tér, ahová a fénymobilt terveznem kellett, mint említettem repülőtéri váróterem. Alig egy százada még abszurd fogadásnak tűnt, hogy 80 nap alatt vajjon a Föld megkerülhető vagy sem - gondoljunk ifjúkorunk Verne regényére - ma már tudjuk, erre nyolcvan óra sem kell. Ugyanannak az időszaknak a pozitivizmusa mindent elutasított, ami nem érzékelhető. E század a műszerek által kitágította érzékelésünk körét - láthatóvá tette a láthatatlant - a sugárzások a sejtek, a kristályszerkezetek, az atomok világa feltárult előttünk. Néhány jellegzetesen e századi vizuális alapélményt akartam a fénymobilban élménnyé és látvánnyá tenni.
1. a távolságok emberi léptékűvé összezsugorodását. Mondhatnám úgy is, a Földléptékű terek,az égitest léptékű terek összezsugorodását
2. utazást a láthatóvá tett láthatatlanban, a sejtek és kristályok világában
3. az intim teret, ahol megvalósulhat a felszabadult játékosság, és megtörténik a közönség bevonása, mintegy játékos beavatásként megkapja a dolgokba való beleavatkozás élményét.
Az eszközöket ugyanakkor el kellett rejtenem. Létre kellett hoznom egy eszköz hordozó testet. Itt vontam be ismét a groteszket, s a paradoxont.
Egy hatalmas szemet terveztem, aminek belsejében egy homokfútt üvegfelület helyezkedett el. Ez vált vetítő felületté. A sugarak belülről hatoltak kifelé. A szem belsejéből a külső valóság felé.
Hajdan az optika kezdetén Euklidesz azt állította, hogy azért látunk, mert a szemből sugarak indulnak ki, s azokkal tapogatjuk le a látványt. Igen, de ha szemből indulnak ki a sugarak, akkor a sötétben is látnunk kellene. Ez a paradoxon - a racionális logikán túl - azáltal nyerhet feloldást.hogy van egy belső fényünk, belső látásunk is. A Lézerszemben egyesül a belső és külső utazás...." ^[4]

---