Jeles nap volt Szentes életében 1940. október 13-a, amikor az épülő tüdőbeteg osztály alapkő letételét követően ünnepélyes keretek között felavatták a gazdasági iskolát és a csendőrpalotát, majd a leleplezték a munkásszobrot.^[1]
Borbereki Kubikos-szobra felállítását jóval megelőzően, 1934-ben készült ^[7], Európa több kiállításán szerepelt, aminek állomásait az avató beszéd is sorolta,^[1] milánói "fellépését" a híradóban említik, ahol a "világkiállítás magyar pavilonjának bejáratát díszítette".^[2] A kultuszminiszter Szentesnek ajándékozta, erről az első hírt 1938-ból találtam.^[3] Innentől a helyi sajtóban visszatérő téma: keresik a helyét az alkotásnak, amit aztán a Polgári leányiskola előtti kis téren jelöltek ki.^[5] Ez az iskola később Petőfi Sándor általános iskolaként működött, amit viszont (a kapcsolt műlap elkészülte után) több, mint 10 éve bezártak. ^[6])
Az avatáson a kultuszminiszter nevében Haász Aladár kultuszminisztériumi osztályfőnök adta át az alkotást a városnak – többek között ezekkel a szavakkal:
"Ott volt ez a szobor a párisi világkiállításon, a velencei nemzetközi képző- művészeti kiállításon, a krakkói és varsói magyar reprezentatív kiállításon. Most hosszú dicsőséges vándorlás után visszatért ide a hazai föld szívébe, hogy itt hirdesse a magyar művészet értékét, hirdesse a minden magyarban élő szeretetet a föld iránt, hirdesse azt a megbecsülést, amellyel osztatlanul adózik az egész nemzet a földet munkáló nép iránt.
Ez a szép művészeti alkotás hirdesse itt mindig, hogy a magyar nép fiainak verejtékes munkáját mindenki megbecsüli, aki csak számot tart a büszkeségre, hogy magyarnak nevezzék. Bizonyítsa ez a szobor Szentes városának a magyar művelődés terén elért érdemeit és legyen ígéret a jövőre nézve, hogy a város közönsége úgy mint eddig, ezután is meleg szeretettel fogadja köréibe nemzeti kultúránk alkotásait."^[1]
Ezek a szavak tehát, 1940-ben hangzottak el, a kétkezi munka megbecsüléseként (!).. Más kérdés, hogy maguk, a kubikosok, nem fogadták el a földmunkás figuráját, sőt egyenesen tagadták, hogy kubikost ábrázolhat. Ez a vélemény már megjelent az avatást megelőzően is. "...egyetlen porcikája sem kubikos. Az egész alak egy lomha, idomtalan tömb, ha dógos embör lett vóna, nem hízott vóna el ennyire . . . Aztán csak lusta embernek rugótlan az ásója ... Az is nevetség az ásó a kezében, mert olyan hosszúnyelű ásó nincs is. Ez csak arravaló, hogy mint a lusta juhász, kampóra rátámaszkodhassék..."^[8]
A Szentesi napló 1940-ben, karácsonyi számában gunyoros írást jelentetett meg Beszélgetés a kubikos szoborral címmel. – ugyancsak nem kímélve a szobrot. sőt "önkritikusan" meg is szólaltatva.^[9]
Ennek ellenére a szobor maradt, de azért viszonylag rövid idő elteltével másik, jelenlegi helyére helyezték át, amit a kapcsolt műlap mutat be.

---