A Kerepesi úti lakótelep kapudomborművei valamikor úgy tűnt, örök téma. Első, "tisztázó" műlapja 2018 decemberében született, vagy pontosabban talán úgy egy év múlva (?). Többszöri helyszíni felmérés előzte meg. A szoc-reál lakótelepnek jelzett épületek sora kellemes, élhető, barátságos. A sok művészeti alkotás fokozza ezt az életérzést, amikről, ill. a lakótelep egészéről időközben kiderült, védett, ami vonatkozik a művészeti alkotásokra, pontosan: "Védett a beépítési mód, az épülettömegek, az eredeti homlokzatok és a társművészalkotások: a reliefek és a szobrok." ^[1]
A kapudomborművek – kevés kivételtől eltekintve – több példányban készültek, de úgy látom, egyik sem lépi túl az öt példányt, vagyis egyedinek számítanak. Témájuk többnyire amolyan életkép.
Nyugalmat, békét sugároz ez a jelenet is. Kifejezetten irigyelésre méltó – különösen most, vagyis még mindig és már megint – lábadozva a pandémiából (?)
A szereplők: két nőalak, nyugodtan üldögélve valahol zöldben – bár ez lehet egy kis kert is, vagy akár vízközeli tisztás. Balról a hölgy egy szalagokkal feldíszített gitár húrjait pengeti (akkortájt ez nagy divat volt). Barátnője (kollégája, húga, osztálytársa) vele szemben egy kottával ül, énekel. (Akkor is, ha András könyvnek látta....) Mindketten laza ruházatban, meztéláb... közeleg a nyár, bár most egyelőre a tavasz!
Kettejük között egy kis bokron vígan fütyörészik egy kismadár, a természet hírnökeként, úgy tűnik beszállt a zenélésbe, így egy triót alkotnak...

---