A Magyar Hírlap 1975. áprilisban számolt be róla, hogy a Csepel-sziget déli részén található Királyerdő városrészben felépült egy új művelődési központ. Tágas előcsarnokába Ridovics László Munkácsy-díjas (1967) festőművész egy 11*2,6 méteres seccot készített, melyen a munka és művelődés egysége látható. Az intézmény Rideg Sándor nevét vette fel és 1975. május 1-jén volt az ünnepélyes megnyitója.^[1][2]

A hatalmas falfestmény címe: "Öntők". A kép bal oldalán a címszereplő három martinász látható, amint az izzó kemence nyílását figyelik. A színek még komorak, sötétek, a kemence ajtaján kiszűrődő vörös fény ad neki némi melegséget. Jobbra haladva az öntőket követően egy gitározó fiú áll, aki egy színjátszó/táncoló csoportnak zenél. Őket egy lapátján támaszkodó munkás figyeli. A munka és szórakozás, művelődés jelenetei folyamatosan váltják egymást a seccon, egy fiatal pár következik, melynek hölgy tagja egy könyvet tart a kezében. Mögöttük már a háttér is világosabb. A falfestmény zárásaként egy kikötőbe érkezünk, előtérben rakodómunkások csoportja, a háttérben teherszállító hajók láthatók. A secco jobb alsó sarkában a festőművész szignója és a készítés évszáma.

"Mi vonzza őt a munkástémákhoz, a gyári, üzemi munkafolyamatokhoz? Nemcsak sorsa alakulása, hanem a felelősség és a munka egyes mozzanataiban megnyilatkozó esztétikum. Aki örömmel végzi munkáját, az meglátja annak szépségét is. Ridovics jól ismeri a testi, a kétkezi munka szépségét, hisz munkásként átélte, majd művészként megleste a különböző munkafolyamatokban szabályszerűen ismétlődő ritmust, az egybehangolt, szinte koreografáltan váltakozó mozdulatokat, a munkafázisok összefüggéséből alakuló hömpölygést."^[3]

Fenti sorokat nem véletlenül idéztem a festőművész munkásságát bemutató kis könyvből, mely 1982-ben jelent meg. Ezen soroknál a kiadványban a "Metróépítők" festményét is említik. Az olajvászon alkotás (110*150 cm) érdekessége, hogy szerepel Ridovics László KMML életrajzában, mely szerint az is ebbe a művelődési házba készült 1975-ben. Sajnálatos módon a rendszerváltást követően (vagy már azt megelőzően) szőrén-szálán eltűnt és egy 1993-ban megjelent újságcikkben több, mint 300 másik nemzeti kincsnek számító ismeretlen hollétű műtárgy között említik.^[4]

Köszönöm a művelődési ház munkatársainak a közreműködést!

---