Mathiász János "(Ádámfölde, 1838. február 22. – Kecskemét, 1921. december 3.) világhírű magyar szőlész-borász. A magyar és a világ szőlészetének és borászatának megmentőjeként végezte munkáját, amikor a filoxéra vész pusztította a szőlőtőkéket. Ez időben grandiózus nemesítő munkába kezdett és 3700 fajtát nemesített. Ez a világon egyedülálló, ezért munkássága a „világörökség” szerves részévé vált és a Magyar Nemzeti Értéktárba került."^[1]

A kecskeméti köztemető díszsírhelyén áll az út mellett a most bemutatott védett síremlék, ^{[2] [3]} Kerényi József építész tervezte. A síremlék hátlapja, és a sírbolt is mészkőből készült, a timpanon alatt, a fejrész felett fehér márványtáblán emlékező szöveg olvasható. Bal oldalon látható a nagyméretű dombormű, a szőlőnemesítőt profilból ábrázolta id. Kalló Viktor szobrászművész, szignója és a készítés éve olvasható az alkotás alján. A díszsírhelyen álló síremlék köré szőlőtőkéket ültettek az általa nemesített fajtákból, melyek máig élnek.
A régi fotón látható, hogy egykor a dombormű a mészkőfalon volt, később helyezték az előtte álló oszlopra. ^[5]

" Azt vallom: munka közben érik legszebben a barátság. Gyakran dolgozom együtt szobrászokkal, iparművészekkel, festőkkel…
A Kocsis Pál és Mathiász János-síremléket Kalló Viktor szobrásszal közösen készítettük. Jó néhány példát említhetnék még a gyümölcsöző együttműködésre.” ^[4]

---