Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe (február 2.) a karácsonyi ünnepkör lezárása, de Simeon jövendölésével egyben a Passió kezdete. A szobrot nézve is Simeon szavai visszhangzanak bennünk Szent Lukács evangéliumából: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át – hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”(Lk 2,22-40)

A festett, kerubfejjel és akantuszlevelekkel díszített oszlopfőn a megfeszített Krisztust, a kereszt alatt Mária Magdolnát, az oszlop három oldalán pedig Krisztus fegyvereit (arma Christi) látjuk.^[1]
A négyzetes-hasáb oszlop három oldalát szemlélve megelevenedik előttünk Jézus szenvedéstörténetének minden mozzanata, Júdás árulásától (az árulásért járó pénzes zacskó) a keresztről való levételig.
Itt van Péter kardja és a szolga levágott füle: „Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. Jézus rászólt Péterre: »Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?«”^[2]
És a szenvedés eszközei^[1]:
- a kézmosó edény; melyet Pilátus használt,
- a kakas, mely Péter tagadására („Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.”) emlékeztet,
-a lámpás- „…Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük…” ^[2] az áruló Júdás és csapata lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve fogta el Krisztust az Olajfák hegyén,
-a kötél; mellyel megkötözték,
- a szégyenkő; amihez kötözve megkorbácsolták,
- a kéz; amely arcul ütötte,
- a nádszál; melyet kezébe adva gúnyolták,
- az ostorok, mellyel korbácsolták,
-egymást keresztezve az izsóp, amivel ecettel kínálták, és a lándzsa, mellyel megnyitották oldalát,
-fogó és kalapács; - a keresztrefeszítés, és a keresztről levétel eszközei,
-a dobókockák; amivel a katonák sorsot vetettek arra az egybeszőtt, varratlan köntösre, amely Jézussal együtt növekedett. Értékes volta miatt nem daraboltak szét, amely Krisztus „királyi jelvénye” is. (A trieri Szent Péter-székesegyházban őrzik Krisztus köntösét. 1107 óta élő hagyomány szerint 330 körül Szent Ilona ajándékozta a trieri dómnak. 1512-ben helyezték ki először nyilvános tiszteletadásra.^[3]

A koponya jelképezi Krisztus keresztre feszítésének helyét a Golgotát, de jelenti a halált, ám itt Ádám koponyája, amelyet a Golgotán felállított Krisztus-keresztről folyó vére „tisztára” mosott. ^[4]
A keresztszárak metszéspontja felette az INRI, -melyet Pilátus rendelt írni.^[5]

Az oszlop hátulja német nyelven leírást ad a keletkezéstörténetéről.
Ugyancsak a hátoldalán Kismarton festett címerét látni.
Szerepel az osztrák műemléki nyilvántartásban.^[6]

---