Kismarton „1910-ben 3073 lakosából 2074 német, 834 magyar és 101 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásának székhelye volt. 1921-től Ausztria része. …”^[1]
A 17. századtól a herceg Esterházy család birtoka.

1713-ban súlyos pestisjárvány pusztított a városban és szerte a környéken.
A város főterén állított pestisszobor mellett a település külső kerületeiben is találunk a járvánnyal kapcsolatos szakrális emlékeket.
Ilyen a nezsideri úton álló Szent Sebestyén oszlop is.
„Az apró nyilak ütötte sebektől vérző mártír, Szent Sebestyén (†298) segítségét már a 7. században is kérték mirigyes megbetegedések esetén, 1348 után azonban tisztelete általánossá vált. Védőszerepe a betegségnyilak, pestisnyilak analógiájára épül. A kínzásból felépülő Sebestyéntől reméltek védelmet a hívek az Úr által az emberiségre bocsátott betegségnyilak elől.”^[3]
A toszkán oszlop tetején, fatörzshöz kötözve a nyilaktól sebzett mártír egészalakos szobrát látjuk. Szent Sebestyén „a nyilasok, majd a puskások védőszentje. Pest patrónusa, róla kapta nevét a Sebestyén tér, melynek pestises szobrát szentmise után körüljárták.”^[2]

Talapzatán egy másik pestisszent, Szent Rozália domborműves ábrázolása áll.^[3]
Feszülettel és halálfejjel látni, akinek közbenjárását szintén a járványos betegségek idején kérik. Szent Rozália tisztelete ezen a vidéken, a Rozália-hegység határában különösen érthető, hiszen ezt a település egykori ura, herceg Esterházy Pál teremtette meg. ^[4][5]

A posztamens hátulján az állíttatás évszáma: 1713.
A szobor szerepel az osztrák műemléki nyilvántartásban.^[6]

---