Kishöflány 1970 óta Kismartonhoz tartozik, korábban önálló település volt.
A trianoni békediktátumig Magyarországon Sopron vármegye része volt.
1622 óta az Esterházy-uradalomhoz tartozott.

Az alkotás Szent Család-szoborként szerepel az osztrák térképen.
Az osztrák műemléki nyilvántartás nem jegyzi ezt az 1659-ben állított szobrot.
A hasáb formájú talapzaton egy fülke, rajta a feltámadt Krisztus szobra áll.
Krisztus fején keresztnimbuszt, kezében keresztzászlót látunk. Oldalán a dárda ütötte seb, „A lándzsa szörnyű vashegye / itten sebezte, / és a sebvérre és vízzel csöpögött, / lemosni bűneink sarát.”^[1]
A Krisztus szobor alatti fülkében a Szent Család festett szobrát látjuk.^[2]
Szűz Mária és Szent József kézen fogva vezeti a gyermek Jézust.
Ábrázolhatja az Egyiptomból való visszatérést, de lehet, hogy a jeruzsálemi templomban való megtalálása utáni pillanat tanúi vagyunk.^[3]
Tudjuk, hogy a Szent Család megtapasztalta az üldöztetést, része volt a száműzetésben, megpróbáltatásokban. Hitük révén mégis harmóniát sugároznak. Szűz Mária az Úr szolgálóleánya, József, az ács, aki kemény munkával tartotta el a családot, Jézus, aki önként vállalt kereszthalálával lett a világ Megváltója.

A szobor mögött egy titokzatos, ugyancsak festett dombormű áll. Főpapot ábrázol, aki baldachin alatt lehajtott fejjel ül, mellette a süvege és kezében a pásztorbot. A kinyitott Szentírás talán közelebb vihetett volna annak megfejtéséhez, hogy kit is látunk, de a nyitott könyvet, amelyben talán vésve olvasható egy név, nem tudtam láthatóvá tenni.
Az alkotás első oldalán 1659-es évszám olvasható.
Hátulján monogram és két dátum: „W: Z. M: 1700” és az utolsó valószínűleg javítás, restaurálásra utaló „R. Anno 1779.”

A Szent Család, a gyermek Jézus, és a halottaiból feltámadt Megváltó ábrázolása így kapcsolódik össze: „az Élet halt halált, s holtával adott életet!”^[1]

„Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek.”^[4]

---