Kishöflány közigazgatásilag 1970 óta tartozik Kismartonhoz, korábban önálló település volt.
A trianoni békediktátumig Magyarországon Sopron vármegye része volt.
1622 óta az Esterházy-uradalomhoz tartozott.^[1]

Szent Kajetánt 1517-ben szentelték pappá.^[2] Az Ő nevéhez fűződik a Gyógyíthatatlanok Kórházának létrehozása.^[3] 1524-ben megalapította a teatinusok rendjét, amelyet a püspökök szemináriumának is neveztek, mivel a rend története során közel 250 püspököt adott a testület az egyháznak.^[4]
Alakja a kismartoni Pestisoszlopon is látható.

Kishöflány határában álló szobrát elképzelhető, hogy ugyancsak a pestisjárvány idején az 1700-as évek első évtizedében állították. Ugyanis a toszkán oszlop fejezetén négy pestisszent domborműves ábrázolása látható, akiktől minden bizonnyal a járvány megszűnését remélték.^[5]
Mindegyikük attribútuma felismerhető az erősen mohosodó, az időjárás viszontagságait magán viselő szobron. Kissé elfelejtve, de rendíthetetlenül áll a település határában a szőlőültetvények szomszédságában.

Az ábrázolt szentek:
-Szent Rozália (fekvő alakban, kereszttel a kezében),
-Szent Flórián (amint vizet önt az égő házra). „A barokk korban gyakran helyezték el akár a Szentháromság-emlékmű közelében, avagy a pestisszentek társaságában.”^[6]
-Szent Rókus (zarándokköpenyben, vándorbottal, hűséges kutyájával), és
-Szent Sebestyén (fához kötözve).

---