Vannak tévedések, amik végül mégis bizonyítják, így kellett lennie. Nem arra indultam, ami a rövidebb út. Az Üllői úton pedig réges-rég nem jártam, csak a föld alatt. Így találtam rá két házra is, aminek figyelemre méltó díszítése van. Egyiken finom és légies hölgykoszorú, ld. a kapcsolt lapot. Ezzel a műemléki védettségű ^[1] saroképülettel előbb találkoztam, domborművek díszítik, amik utalnak a funkcióra, az ott lakókra. Már tudom, a mellékutcába is be kellett volna nézni, sőt körbejárni, ahol szintén lehetnek hasonló díszítmények, de az út itteni szakaszán átkelni lehetetlen, és az Úllői út sem készül már gyalogosokra, messze van gyalogátkelő.
Az 1909 és 1910 között épült egykori (nem egyedüli) "Székesfővárosi kislakásos bérház" terveit felkérésre Hübner Jenő készítette, aki ennek kapcsán "kiélhette kreativitását".^[2] Igaz, a forrásként jelölt, a helyi televízió helytörténeti sorozatának aktuális adása legfőképp a belsővel foglalkozik, de igen érdekes az a társadalmi összkép (kitérve a rétegekre is), ami megismerhető a mini-társadalomban, azokról, akik itt egykor éltek az ide tervezett 107 lakásban. Szó volt az óriás komplexumban lévő több udvarról, kiemelve a díszudvart, ami a Mihálkovics utca felé nyit. A riportot hallgatva, az épület arra a részre néző oldalát még meg kéne látogatni bizonyos állatfigurák ügyében, amik az itt élők hangulatát hivatottak jobbítani.^[2]
Jellemzően a reliefek az épület negyedik szintje magasságában helyezkednek el. A levágott sarok részen, egy alkóvszerűen kiképzett rész külső felületén látható az egyik jelenet: anya gyermekével és egy könyvvel. A lepelszerű öltözékben, laza mozdulattal ábrázolt nőalak valószínűleg mesét olvas a fiúnak (?), aki viszont pucérnak tűnik, figyelmesen hallgat, miközben bensőséges mozdulattal dől anyjához.
Ez a jelenet az Üllői úti homlokzaton megismétlődik. Igaz, én látni vélek kis különbséget, de nem lehetek biztos benne, valószínűleg inkább az eltérő fényhatások mozgatták meg a fantáziámat.
Az épület előoldalán, ugyancsak középtájt újabb kiszögelés bontja meg a homlokzatot, ahol megint csak egy alkóv lehet. Ennek előoldalán két lurkó között újabb nőalak adja a jelenet témáját, de – jobban megnézve – a hozzá bújó gyermek nem más, mint egy tegezes, szárnyas kis puttó, meglehet, maga Ámor. Mivel azonban nyilait nem használja, az is megeshet, hogy "csak" egy szárnyas puttó van jelen, vagy a szabadság istene szabadságon van.

---