Nagyon nagy élmény volt, amikor kijutottam a Baross Gábor-telepi templomba és lefotózhattam – többek között – a gyönyörű üvegfestményt, Duray Tibor alkotását. Megvallom, akkor fel sem merült bennem, hogy ennek a szépséges és óriási ablaknak a helyén valaha más is lehetett. Sőt, még a – más alkotások kapcsán is – sokat böngészett templomtörténetet sem olvastam kellő figyelemmel, ahol a írják a Duray-ablak megrendelése kapcsán: "A szentélyt díszítő előző, szintén színes üvegablak állapota ugyanis... nagyon leromlott."^[1]
Szerettem volna megtudni, mi lehetett az ok. Védett helyen áll, nehéz elhinni, hogy ne történt volna valami, pusztán az eltelt évek nem lehettek. De nem tudom. Próbáltam ugyan hívni a templomot telefonon, sajnos, nem sikerült.
Néhány napja Ády (mint annyiszor) néhány linkkel (képeket mutatott) kezdett ostromolni. A helyszín a Baross Gábor-telepi templom és az oltár mögötti felületen egy egészen más, de szépségében a mostanival vetekedő üvegfestmény látszik, a képek dátuma 1970.
Vagyis az indíttatást és a fotókat Ádynak köszönöm, már az archív képek is élményt jelentettek. Persze, azt is ő fedezte fel, hogy az egyik fotón, a jobb szélen látszik az alkotó szignója. Hiszek benne, hogy én is eljutottam volna ideáig, de előzött.
Minden esetre a Vigilia egy cikkében, amiben végigvezetik a templom történetét, név szerint is említik Bozó Gyula festőművészt, akinek nagyon sok köszönhető a templom képének kialakításában. Részletesebben olvasható a forrásban.^[2]
A templom honlapján ezzel kapcsolatban röviden írnak: "1965-66-ban a II. Vatikáni Zsinat szellemében a modern egyházművészet értékes alkotásaként Bozó Gyula tervei alapján elkészült a templom teljes belső berendezése. Templomunkat 1966. szeptember 4-én konszekrálta Kisberk Imre segédpüspök."^[1] Ám itt nem említik az állapotában megromlott üvegablak alkotóját.
A Vigilia cikkében olvasom: "Bozó Gyula tervezésében készül el az új szembemiséző oltár..." Később: "Bozó Gyula készítette a szentély nagy üvegfestményének Jézus Szíve-ábrázolását is."
A templom titulusát is figyelembe véve, ez az alkotás illik a templom fő helyére, a bejárattal szembeni oldalra. Hogy a téma miért változott, nem tudhatom, de azt látom, a megformálás mintha ápolni kívánná az eredetileg oda tervezett alkotás szellemiségét, jellemzőit. Hiszen fekete-fehérben is látszik, hogy Bozó üvegfestményére is jellemző az "expresszivitás, szimbolikus látásmód és főként drámai erő..."^[1] (amit a kapcsolt lapon idéztem a ma látható ablak kapcsán).
Bozó Jézus szíve-ábrázolása ugyancsak követ egy geometriai szerkezetet, Jézus alakja a kereszttel látszik, míg egy lepel teríti be vállát. Az egyenes vonalakat, a szabályos szimmetriát a leomló lepel félköríve bontja meg és jobb oldalon a "szív", a szétáradó szeretet szinte világító sugaraival.

---