Tavaly nyár végén már ismert volt, bezár a Duna Palota. Új tulajdonosa lett, funkciója megszűnik, míg az átalakításokat követő funkció ismeretlen. Búcsúképpen épületbejárásokat szerveztek, csatlakoztam egyhez.
Az épület, az egykori Lipótvárosi Kaszinó, majd "jogutódja", a Belügyminisztérium tulajdonába került palota történetébe Szuhai Barbara, a program vezetője avatott be minket . Ezt részletesen foglalja össze cikkében. ^[1]
Az épületbelső így különböző és igencsak eltérő korokat idéz. Alapjaiban az angolos stílus jellemzi, fennmaradtak különböző "békebeli" részletek. Ilyen a valamikori bálterem szépséges lépcsője és faragott korlátjai, "a mennyezet és a galéria mahagóni faragása".^[1]
Az építés idejét leginkább idéző helyiség, a színházterem. "Az üvegkupolás színháztermet remekmívű puttók, gazdag aranyozás és stukkódíszítés jellemzi."^[2] Tehát az egykori palota egykori honlapja is említi a puttókat. Többet nem tudunk meg onnan, de a falakon elhelyezve figyelemreméltó gyűjtemény veszi körül a termet. Egyesével, néha kettesével foglalnak helyet, gömbölyű formákkal és szárnyacskákkal.
De ők nem csak önmagukért veszik körbe a valamikori előadások színterét. Egy részük – a felső sor – leginkább a világításban segédkezik, ők tartják a lámpákat. A többiek viszont egy egész zenekart kitesznek!
Van, akinek kezében hegedű, kürt, egyéb fúvós hangszert adtak, kedvencem a tamburint nagy elánnal csörgető pufók fiúcska, lábánál kisdob és egy maszk, a színpadi lét jelképe.
A fotók sorba rendezése meghaladta a képességeimet, mint ahogy a helyszínen sem tudtam követni semmiféle szabályt.
Kérdés, mi lesz ebből a helyiségből, hogy éli túl a változást – ide értve puttókat is? Gondolom, az elvárás a műemléki felújítás, hiszen az egykori "Lipótvárosi Casino" védettséget élvez ^[3], vagyis a történet a mai műemlékvédelem egy újabb próbatétele.

---